Életének 87. évében hosszan tartó, súlyos betegség után meghalt Kertész Imre Nobel-díjas író.

Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. A második világháború idején 14 éves korában zsidó származása miatt 1944-ben Auschwitzba vitték, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba került, ahonnan a láger felszabadítása után 1945-ben tért vissza Magyarországra.

1948-ban érettségizett le Budapesten, ezután a Világosság, majd az Esti Budapest munkatársaként dolgozott. Dolgozott gyári munkásként, a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályán, 1953-tól szellemi szabadfoglalkozású íróként és műfordítóként.

Első műve, az önéletrajzi ihletésű, a holokausztélményével foglalkozó Sorstalanság 1975-ben jelent meg. A regény már megjelenése évében is nagy visszhangot váltott ki, de igazában csak a nyolcvanas és kilencvenes években értékelték igazán nagyra a kritikák. A könyvből maga írt forgatókönyvet, és Koltai Lajos rendezett filmet 2005-ben.

1997-ben a Kossuth-díjat, 2000-ben a Herder-díjat és a Die Welt irodalmi díját kapta meg, 2001-ben a német Becsületrendet, 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, 2002-ben pedig az irodalmi Nobel-díjat vehette át mint "az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben". 2015. augusztus 20-án a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Magyar Szent István Rendet vehette át.

Kertész Imre fontosabb művei:

Sorstalanság (1975)
Kaddis a meg nem született gyermekért (1990)
Az angol lobogó (elbeszélés, 1991)
Gályanapló (1992)
Felszámolás (2003)
K. dosszié (2006)
A végső kocsma (2014)