Rémisztő és deprimáló, ha egy egykor ismert és népszerű kulturális márka neve alatt hirtelen homlokegyenest ellentétes minőség jelenik meg. Az Artportal esetében különösen éles ez a kontraszt. A korábbi oldal 2024 áprilisában zárt be: az akkor közzétett búcsú szerint az Artportal mögött álló csapat befejezte tevékenységét, a portál pedig azóta nem elérhető a világhálón. A lap egykori főszerkesztője, Nagy Gergely – aki 2013 és 2022 között állt a szerkesztőség élén – a Kreatívnak nyilatkozva elmondta, hogy az oldal fontos dokumentuma és platformja volt a hazai és régiós kortárs művészetnek, miközben a művészeti kritikai újságírás Magyarországon már akkor is csak nyomokban létezett.
Most azonban az egykori név újra felbukkan – csak éppen egészen más tartalommal.
Régi név, új tartalom
Az artportal.hu jelenleg elérhető oldalán például egy olyan szöveg olvasható, amelynek címe: „A japán film amelyet Hollywood háromszor westernné írt át és egyszer sem ért a nyomába”. Az írás egy meg nem nevezett japán film – feltehetően a Kuroszava Akira rendezte, 1954-ben készült A hét szamuráj – és annak amerikai feldolgozásai közötti párhuzamokat és különbségeket taglalja, meglehetősen általános megállapításokkal. A cikk 2026. szeptember 21-i dátummal szerepel az oldalon.
Maga a szöveg több olyan jellegzetességet is mutat, amely ma az AI-jal tömegesen előállított, úgynevezett AI-slop tartalmaknál gyakran visszaköszön: általánosító, erősen stilizált mondatok, ismétlődő szerkezetek, helyesírási hibák, szótévesztések, látványos, de kevéssé konkrét megfogalmazások, amelyek semmilyen új információt nem nyújtanak.
Az oldal szerkezete kevéssé hasonlít művészeti szaklapéhoz: csupán három rovat, Hírek, Zene és Film szerepelnek rajta, ami szintén látványos eltérés a korábbi Artportaltól.
Az eredeti Artportalt 2003-ban hozta létre az Enciklopédia Kiadó, alapítója F. Almási Éva volt. Az oldal kiadását 2012-től a műgyűjtőként és műkereskedőként ismert Kiss Ferenc tulajdonában álló Artportal Hungary Kft. vette át, majd 2017-től kisebbségi tulajdonosként és ügyvezetőként Kaszás Miklós csatlakozott a céghez. 2023-ban Kiss Ferenc váratlan hirtelenséggel életét vesztette, 2024-ben pedig az örökösödési eljárás elhúzódása miatt ellehetlenült a portál további működése, a szervertárhely bérlése megszűnt, az oldal tartalmai – amelyeknek egy részéhez NKA-támogatásokat, tehát közpénzt is felhasználtak – elérhetetlenné váltak. Később az artportal.hu domainnevet is elveszítették. Az Artportal Hungary Kft. 2025 óta felszámolás alatt áll, így amikor egy külföldi vállalkozó a domainnév megszerzését kezdeményezte, a felszámolás alatt álló cég nem tudta ezt jogi úton megakadályozni – mondta el a Kreatívnak Kaszás Miklós.
Az eredeti Artportal weboldal gerincét a mintegy 8000 szócikkes Kortárs Magyar Művészeti Lexikon adta, amelyet egy közel 4000 szócikkből álló, fiatal művészeket is tartalmazó adatbázis egészített ki. A portál hazai és nemzetközi művészeti híreket, művészeti kritikákat, interjúkat, műkereskedelemmel és kulturális politikával kapcsolatos információkat, valamint programajánlókat közölt, és nemzetközi együttműködésekben is részt vett, köztük az East art magsban, amely négy kelet-európai művészeti hírportál együttműködésében angol nyelvű tartalmakat jelentetett meg. Mondhatjuk tehát, hogy amikor egy ilyen oldal megszűnik, nem csupán egy URL tűnik el, hanem a kulturális emlékezet egy része is.
Ezért is különösen szembetűnő, hogy ugyanazon a néven ma olyan tartalom jelenik meg, amelynek létrejötte és szerkesztési logikája láthatóan jelentősen eltér a korábbi oldalétól. Sőt, ahol feltehetően nem egyszerűen AI által önállóan megírt művészeti cikkeket látunk, hanem egy olyan tartalom-előállítási folyamatot, amelyben a NME (New Musical Express), a LADbible és a The Hollywood Reporter friss angol nyelvű cikkeiből készülnek automatizálva magyar nyelvű anyagok.
A jelenlegi oldalon olvasható bemutatkozás szerint a Nikola G. szerkesztésével készült Artportal „nonprofit magyar művészeti médium”. Az impresszumban szereplő szolgáltató, az Artportal – Nonprofit Művészeti Médium az OPTEN névjegyzékében nem szerepel. A felelős szerkesztőként megjelölt Nikola G. névhez kapcsolódóan semmilyen kulturális, újságírói vagy művészeti szakmai előélet nem található a neten. Látható viszont, hogy a 2026 eleje óta „publikáló” Nikola G. szerzői profilhoz hatalmas mennyiségű, több mint tízezer, rövid idő alatt előállított tartalom kapcsolódik.
A megadott elérhetőségeken próbáltuk megkeresni a készítőket. Kértük, hogy írják meg: kik írják jelenleg a cikkeket, hány főből áll a szerkesztőség, illetve milyen módon és milyen szerkesztőségi irányelvek mentén használnak mesterséges intelligenciát a tartalomkészítés során. Kíváncsiak voltunk emellett arra is, hogy mi a nagy mennyiségű tartalom üzleti és stratégiai célja, ha állításuk szerint kereskedelmi tevékenységet nem folytatnak, és nem használnak reklám-, követő- vagy viselkedéselemző cookie-kat – miközben az oldal roskadásig tele van hirdetésekkel. A megadott telefonszámon azonban előfizető nem kapcsolható, az emailünkre eddig nem érkezett válasz. (Ha esetleg érkezik, cikkünket frissítjük.)
Mi az az AI-slop?
Az „AI-slop” kifejezést azokra a nagy mennyiségben, kis emberi hozzáadott értékkel előállított mesterségesintelligencia-tartalmakra használják, amelyek célja nem az érdemi tájékoztatás, hanem a forgalom megszerzése.
Fontos, hogy a probléma nem az, hogy egy szerkesztőség AI-eszközt használ, nem önmagában a mesterséges intelligencia használatán múlik, ha rossz minőségű tartalom készül. Egy nyelvi modell nagyon jól alkalmazható fordításra, kutatásra, címadásra, interjúk leírására, szerkesztési munkára vagy akár egyes szövegek elkészítésére is. A döntő különbség az, hogy
van-e mögötte szerkesztői munka, ellenőrzés, felelősség és valódi hozzáadott érték.
Az AI-slop üzleti logikája viszont ezzel szemben éppen az, hogy minél gyorsabban, minél olcsóbban – ha lehet, emberi munka nélkül – és minél nagyobb mennyiségben állítsanak elő olyan szövegeket, amelyek valamely keresőmotor számára relevánsnak tűnnek. Ez adhat magyarázatot arra is, hogy miért éppen a korábbi Artportal domainje volt a legmegfelelőbb az új tartalomkészítő számára.
Brown Brothers Media, az AI-moslék igazi gejzírje
A Lakmusz szeptember 22-én megjelent cikke egy ausztrál testvérek által felépített médiabirodalom, a Brown Brothers Media (BBM) példáján keresztül mutat be egy vélhetően hasonló működési logikát. A történet szerint a vállalat kezdetben saját blogokat működtetett, amelyek tartalmait olcsó, jellemzően délkelet-ázsiai szövegírók készítették. A ChatGPT megjelenése után azonban fokozatosan áttértek az AI által előállított cikkekre, majd emelték a tétet.
A BBM saját AI-szövegíró eszközt fejlesztett, amelyet közvetlenül a WordPress-alapú szerkesztőségi rendszerbe építettek. A tartalomgyártás így már nem egyszerűen AI-jal támogatott újságírást jelentett, hanem tömegesen előállított, teljes egészében mesterséges intelligencia által generált szövegek publikálását.
Közben a vállalat több, korábban jól működő, valódi szerkesztőségi munkát végző szaklapot is felvásárolt. A Lakmusz által ismertetett példák között szerepel a Space Daily, űrkutatással és -utazással foglalkozó portál, valamint a VegOut, vegán hír- és receptoldal is. A vásárlások után ezeket a felületeket is elárasztották AI-generált tartalmakkal, a munkatársakat pedig elbocsájtották.
A felvásárlás azért volt fontos, mert a régi márkanév és a meglévő domain önmagában érték.
Egy hosszabb ideje működő oldalnak már van keresőmotoros múltja, vannak linkjei, indexelt oldalai és valamiféle digitális reputációja. Ezt az örökséget aztán egy új típusú tartalomgyártás szolgálatába lehet állítani. Az Artportal esetében például mind a korábbi, mind a jelenlegi oldal az artportal.hu domain alatt érhető el.
A SEO-modell lényege egyszerű: megvásárolni egy régebb óta működő, a Google számára ismert weboldalt, az újságírók tartalmait felváltani nagy mennyiségben előállítható, keresőoptimalizált AI-szövegre, majd az így megszerzett forgalmat hirdetési bevétellé alakítani. Az, hogy ezeket a cikkeket ki akarja elolvasni, pusztán másodlagos kérdés.
A Brown Brothers Media nem állt meg a generált tartalomnál. A vállalat olyan szerzői profilokat is használt, amelyek mögött nem volt valódi személy. A kamuprofilok között volt NASA-t megjárt űrkutató, pszichológus, nyugalmazott angoltanár, popkulturális újságíró és vegán gasztrokritikus is. A szerzői perszónákhoz ráadásul személyes hangvételű szövegek is kapcsolódtak, amelyekben azonban fura következetlenségek jelentek meg, néha csökkent az életkoruk vagy családi állapotuk változott szélsebesen.
A BBM üzleti modelljének középpontjában tehát a Google keresője áll. A nagy mennyiségben előállított tartalmak forgalmat generáltak, a forgalomból pedig hirdetési bevétel keletkezett. A cikk szerint a BBM különböző oldalai együtt a Similarweb adatai alapján havi 64,7 millió látogatót értek el, ami nagyjából a Washington Post olvasottságával megegyező.
Ez utóbbi lapnál azonban egy hosszabb, szerkesztett és ellenőrzött cikk előállítása akár napokig is eltart, közben a munkatársakat fizetni kell. Ezzel szemben egy hasonló témájú, néhány másodperc alatt generált szöveg szintén keresőforgalmat képes hozni szinte ingyen.
Később is dönthetnek róla, hogy a felépített forgalmat mire használják
A SEO-modellhez még csak az sem feltétlenül szükséges, hogy az oldalon most legyenek hirdetések. Nagy mennyiségben feltöltött tartalommal lehet például az indexelt URL-ek számát növelni, keresési pozíciókat tesztelni, forgalmat felépíteni, egy régi domain keresőértékét újraaktivizálni, és később dönteni arról, hogy ezt a forgalmat mire használják. Lehet például kereskedelmi vagy propaganda projektet indítani rajta, értékesíteni, más projekthez kapcsolni, gépeknek szóló rejtett utasításokkal megszórni az oldalt, átirányítani egy másik oldalra, vagy egy meglévő hálózatba integrálni.
Tehát nem feltétlenül kell egy oldalnak ma pénzt termelnie, digitális eszközként fel lehet építeni egy domaint későbbi felhasználásra is. Az Artportal esetében a működés célja azonban már most sem tűnik nagyon kérdésesnek.
Nyitókép: ChatGPT által generált kép.
