Nelson Mandelával nem lehetett könnyű együtt élni – már csak azért sem, mert 36 évig ült börtönben. A Clint Eastwood rendezte A legyőzhetetlen című film az apartheid bukása után frissen elnökké választott Nelson Mandeláról szól, aki alig szabadult a börtönből, máris rengeteg problémával nézett szembe. A rasszok közötti ellentét ugyanúgy megmaradt az utcán, ahogy a közintézményekben is, Mandela pedig felismerte, hogy egység nélkül nincs jövője az országnak.

Médiatörvény-módosítás, civil kampányfinanszírozási javaslat - csak két olyan tétel, amiben az ország közös érdeke ellenére nem sikerült megegyezniük a pártoknak. Kétharmados Fidesz-többség esetén viszont későn fog fájni.

Hogy a rendszer a pártokon kívül névtelen kijáró és táskás emberek egész hadát tartja el egészen magas színvonalon a kevés számú adófizető terhére, az teljességgel elfogadhatatlan és törvénybe ütköző.

Vajda Éva írása a független szerkesztőségről, a német modellről és a német kiadók magyarországi stratégiájáról.

Elnézve a magyar belpolitikában zajló cirkuszt, megint csak felhorgadt bennem, hogy írni kellene kedvenc vesszőparipámról: vajon mi a médiumok és az újságírók felelőssége abban, hogy közel húsz évvel a rendszerváltás után olyan a magyar politikai kultúra, amilyen.

Fizetünk-e pénzt információért, és ha igen, mikor? Melyek azok az esetek, amikor az újságíró nem köteles felfedni kilétét? Meg kell-e adni a reakció lehetőségét akkor is, ha a helyzet egyértelmű, és valaki éppen saját magát leplezi le? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszegetett több mint húsz újságíró év elején a Független Médiaközpontban rendezett workshopon, aznap, amikor a szervező Gőbölyös József Soma Alapítvány immár hagyományosnak mondható ünnepségen adta át az év oknyomozó újságcikke szerzőjének ítélt díjat.