Ezt azzal érik el, hogy ezek a minimum hatvan kilós nők igenis jól néznek ki, éspedig szerintem nem azért, mert „a valódi nők is lehetnek szexik” vagy mert „nincs tökéletes test”, hanem mert valóságosak. Magam is többet nyomok, mint hatvan kiló, és az általam ismert nők többségéhez hasonlóan szinte minden tavasszal fogyókúrázom, hogy beleférjek a 40-es méretű ruháimba.
Éppen ezért, amikor először láttam meg a Dove plakátnőit, hosszan elmerengtem, hogy vajon mikor is ment ki a divatból a milói Vénusz és a rubensi testalkat, és vajon mekkora személyes bátorság kellett ezeknek a nőknek ahhoz, hogy odaálljanak a fotós elé fehérneműben, megmutatva az egyáltalán nem lapos hasukat és a narancsbőrt a combjukon. Innentől viszont már csak az a kérdés, hogy miért is kell saját magunk vállalásához extraadag bátorság, és nem lenne-e jobb, ha a reklámokban is legalább a sokféleség és a világ sokszínűsége tükröződne ahelyett, hogy egy igen kevéssé létező ideált jelenítenének meg.

A fiús alkatú, csontsovány nő már csak azért sem lehet ideál, mert a legtöbb nő alkatánál fogva sohasem lesz negyven kiló vasággyal együtt, arra viszont mindenkinek érdemes törekednie, hogy a testalkatának megfelelő, egészségesnek számító súlyt cipelje. Ezt viszont egészen biztosan nem lehet egy-egy szuper fogyasztótabletta szedésével, vagy a mégoly kiváló Nike futócipővel önmagában elérni, hiszen ez egészében véve életforma kérdése. Ami pedig már egy összetettebb kihívást jelent, hiszen nem elég csak egy-egy részletre odafigyelni. Azaz nem elég egy-egy terméket hirdetni, magát a megoldást kellene eladni az embereknek. A Dove reklámja talán ezért szúrt annyira szemet, és indukált oly sok vitát, mert nem a tusfürdő vagy a testápoló jut róla az ember eszébe, hanem a világ, amiben élünk. 

E lap hasábjain is sokat olvasni arról a szakmai dilemmáról, hogy vajon milyen a jó reklám, és hogyan érheti el a célját: úgy, hogy egy elképzelt, idealisztikus világot bemutatva csábítja vásárlásra a fogyasztót, vagy valóságközeli, realisztikus ábrázolással is lehet sikeresen kampányolni egy-egy termék mellett. Biztosan sokan vannak, akik egy-egy tökéletesen reklámozott dologról pontosan azért mondanak le, mert tudják: ők sohasem lesznek ilyenek, következésképpen az adott termék számukra elérhetetlen.

Egy mentálisan egészséges, felnőtt társadalomban, ahol a társadalmi szintű hazugság nem része a mindennapoknak – értsd: a politikusok nem hazudnak nyíltan és szégyentelenül a választási kampányban, vagy a pénzintézetet csődbe vivő bankár nem nyilatkozik mosolyogva a nép arcába arról, hogy ártatlan, és még sorolhatnánk a példákat –, feltehetőleg a valósághoz közelibb termékmegjelenítések is tudnak sikeresek lenni. Nálunk erre még néhány évtizedet lehet, hogy várni kell, de addig is jó, hogy legalább a Dove plakátnői néha lemosolyognak ránk.