hero
Trosits Balázs

Rovat:

Média
Becsült olvasási idő: 3 perc
Trosits Balázs: Változó PR-es idők

„Az elmúlt hónapokban sokadszor fordult elő velem, hogy kiküldtem egy, a saját szakmai értékítéletem szerint érdekes, hírértékű céges sajtóanyagot, amire szinte automatikusan érkezett az adott portáltól egy ajánlat, hogy ezt fizetős konstrukcióban mennyiért lehetne megjelentetni. Szándékosan írom, hogy hírértékű, mivel az egyik például a műszaki területen alulreprezentált női munkavállalók lehetőségeinek bővüléséről szólt, egy másik pedig sebészeti áttörésről – ezek tehát nem a »Jóskapista Bt. 50 ezer forintot adományozott« típusú olcsó trükkök” – Trosits Balázs véleménycikke.

Félreértés ne essék, a fizetős médiaegyüttműködések létjogosultsága elvitathatatlan, hiszen nem mindegy, az adott hír-márkareklám skálán hol helyezkedik el a sajtóanyagunk. Ha az említett skálán a márkareklám felé tendál, szerintem is csak a szponzorált megjelenés jelenthet megoldást, ellenkező esetben csak erodáljuk az adott hírportál hitelességét.  A skála másik végpontjával is találkoztunk már, hiszen, ha visszatekintek mondjuk öt évvel ezelőttre, egyfelől már kicsit szürreálisnak hat, milyen volt a Covid x-edik hulláma közepén létezni és dolgozni, másfelől élénken él bennem, mennyire ki voltak éhezve az emberek, így pedig a médiumok is a pozitív hírekre, érkezzenek azok bármilyen, újságírói vagy PR-es forrásból.

Szerintem az említett két végpont között valahol középen lenne a realitás, gondoljunk csak a kecskére és a káposztára, de itt érkezik meg az egyenletbe a gazdasági valóság.

Április 12-én felborult ugyanis az az érzékeny status quo, amely nagyon hosszú idő alatt alakult ki Magyarországon.

Ennek jelentős részét az állami hirdetésekkel kis- vagy nagyobb mértékben kistafírozott portálok, másik oldalról – a kisebb részét – pedig a független és/vagy kormánykritikus portálok alkották. Előbbieknek eddig marginális anyagi érdekük volt a vállalati sajtóhírek megjelentetésében, utóbbiaknak viszont ez a bevételi oldal a részét képezte. Ilyen formában pedig a mezei PR-es tudta, melyik portált milyen proaktív hírrel érdemes megkeresni, mikor ütjük át azt a bizonyos ingerküszöböt, ami organikus megjelenéshez vezethet.

Ez a változás vezetett oda, hogy a portálok előbb említett, első csoportba tartozó jelentős részének hirtelen anyagi érdeke lett a vállalati sajtóhírek megjelentetése, jómagam is egyre többször találkozom olyan értékesítőkkel, akikhez az elmúlt évtizedben nem volt szerencsém, ráadásul szokatlan, szinte jordan belforti dinamizmussal próbálnak különböző konstrukciókat értékesíteni.

A második csoport esetében a változás inkább erőforrás-alapú: egyszerűen a jelenlegi, turbulens időszakban mindenkire szükség van a fedélzeten. Ha már a hajós hasonlatnál maradunk, a hajó legénysége nem viharos időben fog kiülni a fedélzet szélére pecázni, ilyenkor egyszerűen kevesebb idő marad a vállalati hírek közötti szemezgetésre is.

Így, a választások után egy szűk fél évvel ezt olyan aspektusból is nézhetjük, hogy

akik a kommunikációs szakmában fundamentális változásokra számítottak a politika miatt, azoknak bizony csalódniuk kellett.

Egyes portálok eltűntek, mások karcsúbbak lettek, születtek újak is, de a működés alapja ugyanúgy a gazdasági realitás, még ha változtak is a körülmények. A már említett gazdasági realitás pedig azt diktálja, hogy az olvasót, nézőt és követőt még mindig sokkal jobban érdekli a közélet és a politika, mint a vállalati szféra.

Ehhez kapcsolódik, hogy nemrég egy szakmai rendezvényen nagyon érdekes beszélgetést volt lehetőségem meghallgatni az egyik vezető kereskedelmi tévé hírigazgatójával, ahol pont érintettük azt a kérdést is, mivel kerülhet be az általunk képviselt cég a híradóba. Alapból ugye a szenzációt a negatív hírek jelentik (felrobbant, szennyezett, kirúgott stb.), a pozitív oldalról pedig a beruházás-támogatás lehet értékes – feltéve, ha olyan napot fogunk ki, amikor a hírdömpinget nem a vezető politikusok kalandjai jelentik. 

Ebben az organikus-fizetős, pozitív-negatív koordinátarendszerben, valódi kihívást jelentő környezetben megtalálni a proaktív sajtóanyagunk helyét nem egyszerű, kicsit olyan, mint a kanál élén fennmaradni: nagyon vékony a határmezsgye, mikor kerülünk a domború és mikor a homorú oldalra. Az elmúlt hónapokban ez az él még vékonyabb lett, szinte már papírvékonyságú, de a jó hír, hogy még létezik.

Nekünk, PR-eseknek pedig innentől az a házi feladat, hogy megtaláljuk a helyünket ezen a papírvékony élen is.

Ez egy véleménycikk, a benne foglaltak a szerző személyes-szakmai véleményét tükrözik, nem feltétlenül egyeznek a Kreatív szerkesztőségének álláspontjával.

Trosits Balázs

Közel egy évtizednyi marketinges és B2B kommunikációs vállalati tapasztalattal váltott ügynökségi oldalra 2019-ben. Az Avantgarde Group csapatának tagja azóta is, 2023 óta immár Key Account Manager pozícióban. Az elmúlt években főleg az energetika területéről érkező ügyfelek sajtókommunikációjáért felelt, eszköz- és szolgáltatói oldalról egyaránt.

Borítókép: Trosits Balázs / bluebudgie (pixabay)