A tabuk mibenlétét korok és kultúrák határozták és határozzák meg mind a mai napig. A szexualitás, a vallás, a politikai nézetek, az etnikai és faji kérdések, a gazdasági helyzet, a halál, a mentális állapotok, az érzések, na meg a test működésével kapcsolatos fogalmak nyílt kibeszélése még most sem megy a világon mindenhol egyszerűen. De talán ma már az abúzusok áldozatai könnyebben lépnek ki az árnyékból, kevéssé számítva előítéletekre, és a depresszióról, a társadalmi különbségekről, valamint a nők helyzetéről és egészségügyi kérdéseiről is bátrabban folytatunk diskurzusokat. Mindezek nem valósulhatnának meg hiteles – és sok esetben kimondottan bátor – tabudöntögető kommunikációs kezdeményezések nélkül. 

Tabu azonban maradt még bőven, de szerencsére számos témában elindult az őszinte kommunikáció. Ilyen például a neurodiverzitás és a fogyatékkal élők helyzete, az itt húzódó gátak átlépéséről Metykó Zsófia autista érdekvédővel és Bokor-Bacsák Györgyivel, az Egyesület az Inklúzióért egyik alapítójával beszélgettünk. Az egészségügy már nehezebb téma, főleg, ha testnedvekről vagy kellemetlen betegségekről van szó, de mint kiderült, az elmúlt évtizedek bátor kampányainak köszönhetően egyre kevésbé feszengünk, ha előkerül a menopauza vagy az elhízás. A fizetések abszolút tiltott témának számítanak, akár családon belül is, miközben nyakunkon az uniós bértranszparencia-irányelv, amely nagyon gyorsan láthatóvá teszi azt, ami eddig bizalmas információnak számított – Német Nóra HR-szakértő ennek gyakorlati kihívásait ismerteti. 

A buddhista tanítások szerint a halál tudata teszi intenzívvé az életet és a jelenlétet, mi több, a viszályoknak is véget vethet. Ugyanakkor az elmúlás gondolatától a nyugati világban rengetegen megijednek, bezárkóznak, és nehezen dolgozzák fel a veszteségeket. A Magyar Hospice Alapítvány szakemberei szerint a halál korábban jóval természetesebb volt, az urbanizáció azonban elszigetelt, kórházi eseménnyé alakította ezt, holott az élet vége jóval több lehetőséget tartogat, mint azt sokan gondolnák. A mexikói Santa Muerte kultusza pedig a popkultúrába is képes beemelni a témát, sőt, akár ki is gúnyolja azt. 

És persze senki sem szívesen vallja be, hogy látott már pornófilmet életében legalább egyszer, miközben az ezredfordulón Magyarország a felnőttfilmek fellegvára lett. A hamarosan debütáló Birodalom című sorozat és a témában készített dokumentumfilm, A meztelen igazság rendezőjét, Kovács Dánielt ennek kulisszatitkairól és utóhatásairól kérdeztük. 

De nem csak tiltott, hanem privát dolgokról is szó esik mostani lapszámunkban: Kardos Sándor rendező, operatőr, fotográfus azért alapította meg a Hórusz Archívumot, hogy az amatőr – és sok esetben készítője szerint nem jól sikerült – fényképeken keresztül megmutassa a véletlen művészi erejét és hatalmát. Ugyanezt a törekvést támogatja az Eidolon Center for Everyday Photography, amelynek alapítója, Szilágyi Róza Tekla szerint Magyarország a privátfotók tekintetében különleges helyet foglal el. 

Kolozsvári tudósítónk segítségével az erdélyi magyar influenszerpiacot térképeztük fel, és kiderült, hogy bár sok tartalomgyártó még nem ismeri fel saját piaci értékét, ennek ellenkezőjére is akadnak jó példák. Egy másik anyag a digitális tér által kiváltott dopaminfüggőséget járja körbe, és néhány tippet is ad a kivédésére. 

A fenntarthatóságnak is külön blokkot szentelünk, amelyben szakértőinkkel az AI által igényelt extra erőforrásokat és az optimalizáció lehetőségeit nézzük meg, valamint a Planet Budapest példáján keresztül bemutatjuk, miként lehet a környezettel kapcsolatban edukálni az alfa generációt. 

Én most búcsúzom a Kreatívtól, és köszönetet szeretnék mondani mindazoknak (nagyon sokan vannak), akik az elmúlt két, minden tekintetben tartalmas évben segítették munkánkat. Utódom Nagy Iván Zsolt, aki komoly médiatapasztalattal és rengeteg új ötlettel veszi át a lapot és a kapcsolódó versenyeket, rendezvényeket. Sok sikert, Iván! 

Lapozzatok bele mostani lapszámunkba alább, a letölthető fájloknál!