2021 végén határoztam el, hogy decemberben minden nap elolvasok ötven oldalt, amit folytattam januárban is, és ha a napi limitet nem is tartottam mindig, de közel negyven elolvasott könyvvel zártam 2022-t. 

Ez a szisztematikus olvasás teljesen megváltoztatott, mások lettek az igényeim. Ugyan néha nézek sorozatot, de ez rendszerint úgy zajlik, hogy az első rész után – ami sokszor még tetszik is – nem folytatom tovább, inkább az aktuális könyvért nyúlok. 

Ugyanis zavar, hogy a filmekkel készen kapok mindent, hatásvadász vagy éppen sztereotip módon befolyásolnak a zenével, a kameramozgással, a vágásokkal – míg a könyvben csak a leírt szó létezik, amihez szükség van még a képzeletemre és a nyitottságomra – meg persze a nem túl fáradt elmémre. Ez a tevékenység sokkal jobban lenyugtat, ráadásul bármikor lehet olvasni, nemcsak este elalvás előtt, hanem a reggeli kávé mellett is, mondjuk csak tíz percig, vagy tömegközlekedés és zabkása-keverés közben is. 

Az elmúlt évek során nagy kedvencemmé vált az északi irodalom, Jón Kalman Stefánsson a Menny és pokol trilógiával indított el ezen az úton, majd következett a többi magyarra fordított könyve a Jelenkortól és a Typotextől. És ez csak a kezdet volt, jött a norvég Karl Ove Knausgård – Magyarországon a Magvető gondozásában – a dán-norvég Kim Leine – három könyvét a Scolar adta ki –, elolvastam az izlandiak egyik alapművét, a Független embereket*, és felfedeztem a Skandináv Ház 2017-ben indult folyóiratát, az Északot. Visszamenőleg megvásároltam több számot, és azóta is rendszeresen forgatom, mert a tartalma nem évül el, és újabb inspirációkat gyűjtök innen.

Tavaly aztán igazi várakozással töltött el, amikor kiderült, hogy Ø néven egy mikrokiadót is indítanak. Ezt az áthúzott O betűt ő-nek kell ejteni, és dánul szigetet jelentett. Már a névválasztás is nagyon izgalmas, hiszen a kiadó nem kevesebbre törekszik, mint hogy skandináv szigetként legyenek jelen Magyarországon. 

A kiadó eddig három kötetet jelentetett meg, és előkészületben van több más kiadványuk is. Ami az eddigiekről elmondható, az Ø kötetei csodaszépek: egységes grafikai világ jellemzi, és pont olyan letisztult, ahogy azt az északiakról képzeljük. A puha borítójú könyvek kézbe simulnak, és olyan papírból készülnek, amit jó megérinteni.

Számomra a kiadó első könyve volt a legcsodálatosabb, a Válasz Helga levelére. Bergsveinn Birgisson művét Veress Dávid fordította, aki – egyáltalán nem mellékesen – az Észak folyóirat főszerkesztője és a kiadó könyvborítóinak a tervezője is. 

Ha valaki azért nem olvas, mert azt mondja, hogy nincs rá ideje, akkor ez remek választás lesz: rövid könyv, nincs száz oldal, egy-két este alatt be is lehet fejezni, és igazi csodával gazdagodik, aki megismeri. 

Bjarni, a már idős izlandi gazda elkezdi felkapargatni a régi sebeket, és válaszol egykori szeretője évtizedekkel korábban írt levelére. 

Keresetlenül őszinte válaszában végigveszi élete örömeit és fájdalmait, magyarázatot próbálva találni arra, hogy minden vágya ellenére miért választotta a szerelem és a modern város helyett elhidegült feleségét és a még hidegebb, évszázadok óta változatlan vidéki életet.

Einar Már Guðmundsson A mindenség angyalaivala bátyjának állított emléket, és a skizofrénné lett Páll történetét meséli el. Az Izland iránt érdeklődők megismerhetik, hogy milyen volt az ötvenes évek falusias Reykjavíkja, bepillanthatunk a hatvanas évekbe, majd az elmegyógyintézet és a pszichés betegek zárt világába is. Mindamellett, hogy megrázó a téma, a humorral átszőtt történet viszi magával az olvasót. A mindenség angyalaiból színdarab és film is készült. 

A kiadó harmadik kötetét, Måns Wadensjö Szülészetét decemberben egy hangulatos pop-up könyvvásáron vettem meg a Skandináv Házban. A fagyos adventi délutánon finom fűszeres illat, kellemes meleg, hangulatfény és halk dzsessz zene várt, és ezen a békés szigeten kikötve, glöggöt, vagyis svéd forralt bort kortyolgatva lehetett válogatni több kiadó kiadványa között.

Mert nemcsak a Ø kiadó volt jelen, hanem az egyik legszuperebb gyerek- és ifjúsági könyvkiadó, a Csirimojó is. A helyszínen olyan lelkesen meséltek és mutatták be az izgalmas grafikával és történetekkel készült könyveket, hogy szívből sajnáltam, hogy a lányomnak akkor már érkezett egy hatalmas könyvpakk karácsonyra. De legalább idén nem fogok gondolkozni azon, hogy mit vegyek. 

A kiadó olyan könyvekkel, illusztrációkkal és ajándéktárgyakkal foglalkozik, amelyek közelebb hozzák a gyerekekhez az állat- és növényvilágot, közvetett módon egymás elfogadására, környezettudatosságra nevelnek. A Csirimojó könyvek közül ismertem már például az Egérke enciklopédiáját, a Grétát, és a felnőtteket is szórakoztató Bámulatos robotexpedíciót, de bőven van még mit náluk felfedezni. 

Bár nem vásároltam még tőlük, de fontos megemlíteni a harmadik résztvevőt is, a szintén új Sonora kiadót. Ők latin-amerikai szerzőket mutatnak be a magyar olvasóknak: jelenleg három kötettel vannak jelen a piacon. 

Olvasni jó, olvasóvá nevelni jó. 

És még edzésnek sem utolsó, ha valaki papírkönyvként olvassa el például Karl Ove Knausgård Harcom sorozatának befejező részét, a Harcokat.

Könyvben is gazdag új évet kívánok! 
 

* A Független embereket 1935-ben írta az izlandi Nobel-díjas Halldór Kiljan Laxness, és csak egyszer adták ki Magyarországon, 1955-ben, angolból fordította le Szentkuthy Miklós és Weöres Sándor. Egy facebookos kérdésemre az Észak kiadótól megerősítették, hogy ez bizony nagy részben Szenkuthy, és nem annyira Laxness. Remélem lesz elegendő kapacitásuk az újrafordításra. Egyébként ilyen volt Laxness 1962-es budapesti látogatása a Magyar Filmhíradó szerint.