Vagy legalábbis ezzel tartható a csúcsteljesítmény. Edzés nélkül meg nem lehet teljesíteni. Se itt, se ott!

Aztán persze időnként túlizzanak a tekervények, és az agyam minden egyes idegsejtje fellázad, ezerrel tiltakozik, hogy hagyjam már békén! De ez csak néhányórás, esetleg néhánynapos lazulást jelent. Aztán alig várják a neuronjaim, hogy újra fénysebességgel száguldozhassanak ide-oda.

Más megközelítésben a következőket teszem az egészségemért és a kreatív, testi-lelki feltöltődésért. Heti rendszerességgel járok fallabdázni meg focizni, bár előbbiből sokszor csak egy szaunázás sikeredik. Az is valami.

Havonta járok egy speciális masszázsra, ilyenkor a testem és lelkem is feltöltődik, és segít a belső harmóniám megtartásában. Ugyanezt szolgálja, amikor néha-néha elmegyek jógázni.

A spirituális behatások mellett tagadhatatlanul szükségem van a baráti vacsorákra, jókedvű sörözésekre, bulikra is (még mindig!), mert azok is segítenek a feltöltődésben, csak máshogy!

Elég sokat járok színházba, kevesebbet moziba, koncertre. Az élmény mellé többnyire ötleteket, gondolatokat, megközelítéseket is kapok, amelyekből később bőven lehet meríteni.

Néhányszor évente horgászni is elmegyek. Az a jó benne, hogy olyan, mintha csinálnék valamit, de valójában nem csinálok semmit.

Ja, és igyekszem időnként elutazni valahova jó messzire. Lehetőleg oda, ahol nincs térerő! (Például Kuba ilyen.) Ha szerencsésen alakulnak a dolgok, a második hét végére annyira távol tudok kerülni a munkától, hogy felsejlik bennem a kérdés: „Dolgoztam én egyáltalán valaha is a reklámszakmában?!”