Simon José tervezőgrafikus kapta az első Molnár István-díjat, melyet a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Fotóriporteri Szakosztálya alapított a Táncsics Mihály-díjas laptervező-tipográfus tiszteletére 2012-ben.

Március 28-án, a XXXI. Magyar Sajtófotó Kiállítás ünnepélyes megnyitóján, a Magyar Nemzeti Múzeumban adták át a díjat, amelyre pályázni lehetett. A pályázatra olyan tipográfusok, grafikusok, képszerkesztők, tervező-szerkesztők és alkotói csoportok jelentkezhettek, akik fontosnak tartják a fotográfia méltó megjelenítését a sajtóban. Nevezni egy szabadon választott fotósorozatot bemutató layouttal kellett. A felhívásra beadott anyag lehetett valamely magazinban megjelent munka, vagy még csak tipográfiai tervként létező valóságos vagy fiktív mű is.

A beadott anyagokat szakmai zsűri bírálta el. A zsűri elnöke Nádai Ferenc, grafikus-tipográfus, tanár volt, tagjai pedig: Bánkuti András a Figyelő fotóriportere, a Digitális Fotó Magazin főszerkesztője, Hegyi Béla grafikus, egyetemi oktató (MOME), Hupján Ria tervezőszerkesztő, a Bálint György Újságíró Akadémia szakvezetője és Heltai Csaba tipográfus, a National Geographic Magyarország művészeti vezetője.

Simon José a 2012 végén a NERO Homme magazinban megjelent, Matt Lambert által készített fotósorozathoz készült layouttal nyerte el a díjat. A döntést a zsűri elnöke így indokolta:

„Simon José munkája (NERO Homme magazin) minden porcikájában átgondolt, az oldalak/oldalpárok kiválóan komponáltak, a tipó tiszta, sallangmentes. A tervezőnek nem volt könnyű dolga az egyenként is igen erős fotóanyag kezelésével, de a képek egymás-mellettisége, egymás-utánisága, a képek mérete, a filmszerű képkivágások, a képek belső iránya..., mind-mind biztos képszerkesztői kézre (és főleg szemre!) vall. No és ne felejtkezzünk el José biztos tipografikai szaktudásáról sem. És hát az ötlet, ahogy az oldalakon/oldalpárokon meg-megmegjeleníti tudásunk egyik „titkos”, rendesen láthatatlanul jelen lévő alapját, a klasszikus tükörszerkesztői vonalhálót vagy annak részleteit, nem öncélúan, minden esetben az oldalpár kompozícióját hangsúlyozva-erősítve-díszítve, és nem csak a beavatottak számára..., de minden olvasó, néző (a befogadó) számára: mintegy mágikus erővel fokozva az oldalpárok kompozícióját. A kép és a kép, a kép és a szöveg (a nyomtatott és a nem-nyomtatott felület) egymás közötti viszonya, az ellentétek és az arányok alkalmazásának ritmusa, valamint az apró, fínom tipográfiai díszítések teremtik meg azt az izgalmas harmóniát, ami fellelhető minden professzionális megjelenítésben. Külön felhívom figyelmüket a paginák (az oldalszámok) bravúros tipográfiai megoldására (kép a képben!).”