Becsült olvasási idő: 2 perc
A kérdés, amivel egy magyar iparági interjú soha nem kezdődhetne

A nyakkendős Brand Republic készítette a Grey idén mindent nyerő kreatívigazgatójával. 

Nem tagadjuk az erős bulvárérzékenységünket ebben az esetben, ráadásul az interjú önjogán is érdekes és izgalmas, de az egyébként kifejezetten konzinak gondolt Brand Republic, pontosabban annak leánya, a Campaign olyan kérdéssel kezdi a Grey brit kreatívigazgatójával, Nils Leonarddal készített interjút, ami itthon elképzelhetetlen lenne. Ezzel: 

"Nils Leonard egy fasz?" (vagy pöcs)

Az interjú eleve úgy van felvezetve, hogy az iparágban Leonardot mindenki egy hiú faszfejnek gondolja, viszont a Grey reputációját rendesen helyre tette, mivel idén a Grey hálózata nyerte a legtöbb díjat Cannes-ban

Az interjú pörgős, izgalmas, és az első kérdése, hogy "Szóval, Nils, te egy fasz vagy?" ezt válaszolja:

"Tudom, hogy sokan arrogánsnak vagy ilyesminek tartanak, de igazság szerint frusztrált vagyok. Hogy szerelmes vagyok-e az ügynökségembe? Igen. Hogy rajongok azért, amit közösen felépítettünk? Nagyon is, és dicshimnuszokat fogok zengeni róla. Ha ez arrogancia, akkor sajnálom, de tényleg büszke vagyok. De mindenek előtt inkább frusztrált. Elutasítom, ahogy az iparágban néhány dolog történik. Ha emiatt néhány ember nem szeret, akkor ezzel együtt tudok élni."

Leonard egyébként dizájner volt, mielőtt kreatívigazgató lett. Az apja bandatag volt, London külvárosában, Wealdtone-ban éltek. Az interjúban beszél arról, hogy milyen volt díjat nyerni, hogy mi volt a háttere a nagydíjas Life Paint-kampánynak (itt írtunk róla bővebben), és hogy mit mondtak neki a Greyről, mielőtt oda ment volna dolgozni. Hát azt, hogy ne menjen, mert az egy elfekvő, maga a halál. Erről ezt mondja:

"Odamentem, és azt láttam, hogy az emberek naponta tíz fehér liliomot rendelnek, négy e-mailt küldenek ki arról, hogy mi a beosztásuk és mekkora az irodájuk mérete. Ez az ügynökség az ideje felét azzal töltötte, hogy teljesen felesleges dolgokon aggódott. A kreatívok el voltak temetve, mert azt mondták nekik, hogy húsz évet kell várniuk arra, hogy kreatívigazgatók lehessenek. Egy évig tartott, mire éket vertünk ebbe a kultúrába, kivittük az embereket az irodából, és új utakat találtunk arra, hogy motiváltak legyenek." 

A kép innen: