Otthon mesélek róla, hogy kell majd egy cikket írnom arról, hogy én hogyan lazítok és pihenek. A barátom, Marci nevet. Én meg a lazítás. Én meg a pihenés. Én gyorsan váltok témát, mielőtt ismét elindul egy beszélgetés arról, hogy amúgy tényleg többet kéne pihennem, mert majd negyvenévesen szívinfarktust kapok. Sokszor beszélünk erről esténként az erkélyen, ahol éjjelekbe nyúlóan váltjuk meg a világot. Beszélünk gazdaságfilozófia kérdésekről, genderről, Madonna szexuális imidzséről és az ageismről, jövőbeli nagy projektekről, gyerekkorról, felnőttkorról. Ő megiszik egy pohár bort én egy mentes sört. Vagyis pihenünk, lazítunk, mert szoktam pihenni és lazítani. Ezt kihangsúlyozom. Erről szól ez a cikk, amit én éppen írok, te meg olvasol. Tíz fejezet a pihenésről.
Egy
Korán kelünk, készülünk a Mirror Talks második napjára, ahol drag queenekkel fogok beszélgetni a drag történelméről, kulturális örökségéről és politikai beágyazódásáról a Sziget fesztiválon. (Ez éppen mára esik – a szerk.) Minden évben van drag téma, kihagyhatatlan, és minden évben megfogadom, hogy én is dragben leszek, idén pedig tényleg dragben leszek aznap. Összejött egy csodálatos team, sminkes (Sigulinszki Laura), parókakészítő (J. Hair&Makeup) és a csodás Böjtös András, aki nemcsak egy zakót és dzsekit varr nekem (arany glittereset, el tudjátok képzelni?) de megszervezte ezt a kis csapatot és még egy estélyit is készít nekem ugyanabból az anyagból.
Évek óta szervezem és vezetem a Szigeten a Magic Mirror sátorban a Mirror Talks című panelbeszélgetést, ahol angolul beszélgetek a vendégeimmel társadalmi és LMBTQ témákról.
Délelőtt megkapom életem első drag sminkjét (ezt is el kell próbálni), három órán át csücsülök a sminkszékben, gyönyörű, de gyorsan rájövök, mennyire szeretek fiú lenni. Otthon fél óra alatt dörzsölöm le. Fáj az arcom, két év után után először borotválkoztam meg teljesen, nem volt kellemes a sminklemosás sem. Aztán ruhapróba, minden csodálatos, de tényleg, nem hiszem el. Ez is pihenés, jó tündökölni, a fiúruhákat csodás viselni, a női ruhát nehéz, pihegek, tanulok leülni, lehajolni, a drages egy óra mulatságnak indult, most már munkaként tekintek rá, kibírom, erős leszek, szakmát biztosan nem váltok. Egy videót azért küldök a WMN-es szerkesztőmnek, hahó, lehetne cikk erről a drag kalandról majd.
Otthon még át kell nézni a Magic Mirror kommunikációját. Egy Instagram-poszt a pinkwashingról meglehetősen feldühít, okoskodom egy sort, Instán is, élőszóban is, erről amúgy ígértem egy cikket, miért nem íróm én ezt meg, évek óta van róla egy másfél órás előadásom, csak papírra kéne vetni és amúgy is többet kéne írnom marketingtémákról. Miért nincs mindenre időm? Megint elment a nap, nézünk egy kis Heartstoppert, közben elkezdek jegyzetelni, annyira feldühít, az erkélyen még beszélünk róla hosszú órákat, ezt és ezt kell leírni. Úgyis rég írtam Humennek.
Sose volt olyan, hogy csak egy munkahelyem volt. Most az ügynökségi munka - Positive Adamsky, Head of Social - a fő munkahely, néha úgy beszélek róla, hogy „ez a polgári munkám”, a „nyolcórás” munka, ami inkább 9-10 órás, hétköznapokon ez kapja a főszerepet. Mellette több újságnak is írok, moderálok, néhol még foglalkozom kommunikációval is, közreműködöm a Budapest Pride podcastjében, LMBTQ-előadásokat tartok.
Kettő
Vasárnap reggel, hét órát aludtam, de igazából hat és felet, de 20 percet próbáltam még visszaaludni, két cikk is zakatol a fejemben, így inkább felkelek. A reggel első egy-két órája úgyis az én énidőm. Közben eszembe jut ez a cikk, amit én éppen írok, te meg éppen olvasol, továbbá egy negyedik cikk is. Leülök egy kávéval az olvasós fotelbe, amiben sose olvasok, a zenesarokba, ahol ritkán hallgatok zenét (pedig szenvedélyesen gyűjtjük a bakeliteket, ami szintén lazítás és pihenés) és azon gondolkodom, melyik cikket írjam meg. Úgy döntök, a lazításról szóló írást hagyom utoljára, délutánra. Írok egy tizenötezer karakteres cikket arról, hogy a Heartstopper második évada miért toxikus, átolvastatom Marcival. Míg ő olvas, én összedobom az ebédet. Ugye ez is lazítás és pihenés, a főzés. Publikálom, csinálok róla Instagram- és Facebook-posztot, felveszek róla egy TikTok-videót, de megvágni már az ágyban vágom meg, legalább ez már gyorsabban megy. Ezt lehet úgy értelmezni, hogy ledőltem kicsit lazítani a hétvége közepén, szóval szoktam pihenni.
Nem jutott idő erre a cikkre, amit éppen írok, te meg olvasol, ma még egyeztetés és mozi, mert lazítani is kell, de a Barbie-ról nem fogok cikket írni, bár egy vicces TikTok-videó van a fejemben, meglátjuk.
Három
Megjön Zsorzs, a Magic Mirror szervezője, hogy megbeszéljünk még néhány kérdést a Mirror Talks-szal kapcsolatban. Előveszem a nagy excel táblázatomat, tele információval, ki mikor jön, honnan, mikor utazik, mikor lesz transzferje, kinek küldtem ki kérdéssort, kitől kell még e-mail, telefon, kinek ki a managere. Írok egy listát, hogy még mivel lesz teendő, hol maradt kérdőjel, mit kell összegezni.
Négy
A moziba sietni kell, mert még kell venni három fekete és három fehér pólót a Mirror Talksra, illetve egy külső vinyót, mert idén tényleg rögzíteni fogjuk a hanganyagot és tényleg feltöltjük valahova, meg az ott forgatott anyagoknak is jó lesz – egy ideig. Picit elkezdek stresszelni egy másik podcasten.
Áprilistól viszek egy beszélgetést Még egy kör címmel a Mad Garden Budában és augusztustól a Madhouse-ban, amiről úgy döntöttünk – közönségi nyomásra – hogy lesz belőle podcast. Azzal is kell majd haladni, feltölteni, de ez csak néhány óra a hétvégéből. Akartunk belőle könyvet is, a helynek is tetszett az ötlet, de ez még erősen alakul.
Közben ír a tervező, András, hogy kérem-e a fotózáshoz felvett lakkcipőt a Mirror Talksra, mert akkor bekészíti, én mondom, hogy persze, mindenképpen, de bocs, most sietünk moziba. Nagy a sor a büfében, márpedig kell popcorn, mert lazítani csak úgy lehet. Mert ugye szoktam pihenni és lazítani, például moziba megyek a szerelmemmel. Közben megjön egy cikk a Mirror Talksról, amit jóvá kell hagyattatnom. A Barbie jó volt, korán fekszünk. Még akarok olvasni, mert mindig olvasok az ágyban még lefekvés előtt 20 percet, ez is lazítás, tényleg, de most nem megy.
Öt
Hétfőn hajnalban kelés, még két nap ügynökségi hajtás, kávé, hajnal, énidő, most minden reggel rengeteg e-mail fogad a Magicről. Nekik nem kell transzport a hotelbe, persze, kijavítom azt az Insta-posztot, két szereplőt még fel kell hívni, hogy akkor jönnek-e, mert most már tényleg véglegesíteni kell a programot. Indulnom kell, Marci megmutatja gyorsan a Meggle őszi kampányának a fotóit, amiket múlt héten fotóztunk, kicsit megnyomódott a vaj, de ezt a vajat hidegen sem lehet szépen formában tartani, de így szép, így igazi, jó lesz, küldd el az accountnak, Sziget utánra kell digitális receptkönyv, majd egyik hétvégén közösen összerakjuk, képernyőre megy ki az Indesign, közben rendelünk valamit, jó lesz ez. Még kérdez egy másik forgatási anyag leadásáról, munkába indulás előtt már beszippant az ügynökség.
Hat
Metró felé próbálok megvenni egy újságot, amiben benne van egy másik interjúm erről az egész fóliázás balhéról, közben írok egy harmadik újságnak, hogy csak ebédidőben tudok interjúzni, bocsi, lehetne-e az iroda közelében, tényleg nagyon köszi. Bent már csak az ügyfeleké, árajánlatoké, médiaterveké vagyok, bár egy telefont elintézek cigi közben, a kiesett vendégem nem pótolható egy másikkal, mert annak ételmérgezése van, jólvan, csak lesz valahogy.
Hét
Ebédidő, interjú, rossz kávé, pedig itt van a hely a város szívében, elképesztő, sietek vissza, meeting, ami újabb feladatokat szül. Megpróbálok ötkor lelépni, mert még otthon meg kell írnom a cikket, amit én most éppen írok, te meg olvasol, de persze nem sikerül, reggel is ráérne ez a médiaajánlat és a vele együtt forgó árajánlat, de most már nem hagyom félbe, azt mondom előre dolgozom, de igazából holnap se lépek le ötkor. De most, hogy ez kész van, ennél az ügyfélnél majd már csak a KPI-táblázattal kell foglalkozni legalább.
Beírok magamnak a naptárba egy szabad órát, hogy csak egy stratégiai anyaggal tudjak ügyködni és rendesen leadjam szabadság előtt.
Nyolc
Itthon nekiülök a cikknek, amit te éppen olvasol én meg éppen írok, de rájövök, hogy most már tényleg el kell kezdeni kirakni a fotókat, amiket a sajtónak csináltunk Marcival a Magicről, de más formátumúak, albumok kellenek, ez Canva lesz, kell copy is, válogatok, vágok, szerelmes vagyok ezekbe a képekbe, ebben a cikkben is ezek lesznek.
Kilenc
Megint este kilenc, Marci elutazott, megígértem neki, hogy ma lazítok, ha már egyedül vagyok, rendelek mekit, veszek egy fürdőt, megnézek egy filmet. Túl sok idő ment el a képekkel, de legalább mindhárom poszt draftban, egy kint is, cikket megírom holnap hajnalban, a héten úgysincs konditerem, mert Sziget-hét van és ez az én csalásom (csalásunk, mert együtt csalunk), hogy kimarad a reggeli 50 perc gyorsgyaloglás 7 km/h sebességgel, 13,5 százalékos meredekséggel, miközben Faithlesst hallgatok vagy zenéket, amiket a kondi öltözőben shazamoztam le, ami borzasztó kínos, erre meg megosztom itt a fél világgal. De legalább tudattam, hogy sportolok, heti többször, szóval lazítok, szoktam lazítani.
Tíz
Kimegyek egy cigire, átnézem a Magic kommunikációját, közben hallgatok egy kis zenét. Mert szoktam zenét hallgatni, ami ugye pihenés. Erről eszembe jut, hogy amikor megtudtam, hogy meg kell írnom ezt a cikket, mindenképpen le akartam írni, hogy imádom a Titanic filmzenéjét hallgatni bakeliten (Building panic, hallgassátok meg, mesteri) és ha néha rámszakad a világ a gép előtt az Excelek, Monday-taskok, Teams-üzenetek és e-mailek alatt, kiveszek magamnak 10 percet és Titanic real-time sinking videó-részleteket nézek. Azt hiszem ez kellően furcsa lazítás ahhoz, hogy szórakoztató legyen leírni.
Utószó
Végül mekiztem, de aztán csak gyors zuhanyzás lett nyugtató fürdő helyett, ami úgyis felidegesített volna, mert nem szeretek pihenni és semmit se csinálni. A reggeli két kávé közben befejezem a cikket. Átöltözöm, mert eszembe jut, hogy jön ma egy szuper menő új ügyfél, aki előtt nem lehetek laza ügynökségi arc (ugh). Bent még ezt átfutom, ki tudja mikor, lehet fellövöm felhőbe és inkább a metrón futom át.
Holnaptól szabi, a mai napot még megnyomjuk.
Fotók: Petrekovits Márton
Ruha: Böjtös András /BJTSNDRS
A Recharge rovat támogatója a Yettel. A szöveget a bemutatott alanyok írják.
