Fodor Tünde Eszter idén végzett a MOME tervezőgrafika alapképzésén, és hamarosan mesterképzésen folytatja, Interaction Design szakon. Egyetem mellett a Barionnál dolgozik UI/UX internként és grafikusként. A tavalyi RGB-n két Red díjat is kapott, a Nonlinear Film Festival – NFF nagyarculatért, valamint az IPAR Type Specimen munkájáért Print Design kategóriában. 

Hegedűs Míra júniusban szerezte meg a BA diplomáját a MOME-n tervezőgrafikából, ősztől pedig angol nyelvű Interaction Design mesterképzésen folytatja a tanulmányait. Az RGB-n Digitális Design kategóriában kapott Red díjat A ghost story – title sequence című munkájáért. 

Mi volt a legnagyobb kihívás, és mi volt a legnagyobb sikerélmény a Red díjas munkád elkészítésénél?

Fodor Tünde Eszter: Két munkával neveztem tavaly, a Nonlinear Film Festival arculattal és az Ipar betűminta könyvvel. Utóbbi volt az első kiadványtervezői projektem, ami önmagában nagy kihívás volt. A borítója fémből készült, savmaratással készítettem a feliratot. Három napot töltöttem a fémműhelyben, mire megfelelő lett a végeredmény. Ennek az elkészülése volt a legnagyobb sikerélmény, hiszen nem is voltam benne biztos, hogy sikerülni fog.

Az arculatnál a kulcsmotívum megtalálása jelentette a legnagyobb sikerélményt, próbáltam vizuálisan átfordítani a nonlineáris filmeket. Az időérzékelési módokat hangsúlyoztam, az idő megtörésének eltalálása is nagy boldogság volt. 

Hegedűs Míra: Ez egy frame-by-frame animált title sequence egy filmhez, tehát minden egyes képkockát a tabletemen rajzoltam meg. Ez a mennyiségű munka és monotonitás volt a legnagyobb kihívás. De ebből fakad az is, hogy milyen jó érzés volt, amikor összeállt, és már csak rá kellett vágni a neveket. Amikor egyben láttam a kiexportált főcímet a hanggal és a szöveggel, az minden addigi fáradtságot megért. Suliba menet a villamoson és néha az óráim alatt is rajzoltam. Az pedig jó felismerés volt, hogy néha érdemes kikacsintani a grafikából az animáció irányába. 

Mennyi időt fordítottál a munkák elkészítésére?

F.T.E.: Ezekre a feladatokra általában egy hónapot szánunk, ilyenkor nagyon intenzíven foglalkozunk egyetlen projekttel. Ilyenkor azt is bele kell számolni, hogy nem biztos, hogy minden elsőre sikerül, például a nyomtatások. 

H.M.: Több száz órát. Először elkészítettem egy animatikot, az alapján egy vázlatosabb animációt, és ezután jött a részletezés. Az volt a szerencsém, hogy vannak benne ismétlődő snittek, amivel lehetett kicsit spórolni az időn. 

Számítottál a Red díjra?

F.T.E.: Az előző évben is voltam RGB-n, akkor shortlistre kerültem, aminek nagyon örültem. A tavalyi versenyre már nagy elvárások nélkül mentem. Amikor megkaptam az első Red díjamat, először azt hittem, félreértettem valamit, annyira nem számítottam rá. Nagyon meglepett, hogy ennyire sikeresek voltak a projektek.

H.M.: Őszintén? Nem. A MOME-n a tanárok nagyon szeretnék, hogy tegyünk a láthatóságunkért, és próbálkozzunk pályázatokon, hiszen nincs veszítenivalónk. Eleinte bizonytalan voltam, nem tudtam, mennyire lesz népszerű az animáció. Utólag örülök, hogy neveztem, mert jó szakmai visszajelzés volt a kísérletezéseimre és a művészibb, illusztratívabb világomra.

Miért gondoltad, hogy érdemes nevezni az RGB-re?

F.T.E.: Visszajelzést ad a munkánkra, be lehet lőni, hogy épp hol tartunk. A Red díj is nagyon jó visszajelzés volt, bízom benne, hogy a jövőben is tudom kamatoztatni. A díjátadón pedig nagyon sok szakmabeli vesz részt, akikkel lehet beszélgetni, kapcsolatot építeni. 

H.M.: Az egyetem alatt az volt fókuszban, hogy megtaláljam a saját világomat, egyfajta útkeresés volt. A láthatóság felé tett első lépésem volt tavaly az RGB.

A Red díj akár a pályakezdésben is segíthet?

F.T.E.: Kifejezetten. Bár nekem már a Red előtt is megvolt a munkahelyem, jó referencia lehet munkakeresésnél. A versenyen hasonló szellemű emberekkel találkozunk, ami szintén szerencsés. 

H.M.: Külső elismerést ad. Annyian vagyunk, annyi a lehetőség, a külső és belső elvárás. Az RGB segíthet megbizonyosodni arról, hogy jó úton járunk, jó, amit csinálunk. Ezek a külső visszajelzések segíthetik a fiatalok szakmai identitásának erősödését, ami akár arra is kihathat, hogy később hogyan szerepelnek állásinterjúkon, mernek-e egyáltalán élni lehetőségekkel.

Hogyan tovább? A tervezőgrafika melyik területét érzed most magadhoz a legközelebb?

F.T.E.: Jelenleg a product designt. Szeretem a printet, de magabiztosabbnak érzem magamat a digitális designban, a mozgóanyagok, webes anyagok tervezésében. Ezért jelentkeztem Interaction Design mesterszakra. A jövőben is a product-vonallal szeretnék foglalkozni, de sok minden érdekel. 

H.M.: Maradok a MOME-n, az Interaction Design mesterszakon fogok továbbtanulni szeptembertől. A grafika kutatási része is érdekel. A következő két évben szeretnék kísérletezni a grafika peremterületeivel, a befogadó megszólításával az interaction designon belül, illetve a színházhoz, filmhez, zenéhez kötődően is kipróbálnám magam. Érdekel a set design, a klipek, a kultúrához köthető grafika.