Mit csinálok, amikor dolgozom? Jár az agyam, kreatív koncepciókat készítek, gyártást tervezek, ehhez e-maileket írok, telefonálok, táblázatokat készítek, nyomkodom a Google Analyticset, új digitális megoldásokon töröm a fejem. Mindeközben pedig nagyrészt ülök a gép előtt, esetleg az irodában vagy a lakásban sétálva telefonálok. És mit csinálok, amikor nem dolgozom? Mostanában pont ennek az ellentétét.

Kell egy ház

Nagypapám imádta a Balatont. Egy-két évvel a születésem után egy félresikerült spanyolországi nyaralásról hazatelefonált a szüleimnek: “Veszek egy szőlőt Paloznakon, többet nem utazom külföldre!” Aztán a kiszemelt paloznaki szőlőtől hazafelé autózva meglátott egy kanyarban egy eladó táblát – így lett a szőlőből egy balatonfőkajári ház, ami utólag visszanézve az én életemet is alapjaiban meghatározta.

Balatonfőkajár nem egy part menti üdülőtelep, hanem egy klasszikus falu Balatonakarattya mellett, a tó északkeleti csücskénél. A Covid alatt is ide menekültünk a gyerekekkel, ami megerősített abban, hogy nagyon szeretünk ott lenni, de egyben azt is éreztük: ha mindenki itt van, kinőttük a házat. 

A hosszas gondolkodás és tervezgetés eredménye az lett, hogy egy év múlva beleugrottunk egy házvásárlásba – persze a faluban. A házat felújítva vettük, de az apróságok és a ház körüli feladatok már ránk vártak. Azóta ez az én feltöltődésem – és kifáradásom – fő forrása.

Helló-meló!

Miután kaptunk néhány irreálisan magas ajánlatot, Kincsővel, a feleségemmel elbontottunk egy csomó, a korábbi tulajdonosok által épített, szedett-vedett melléképületet. Piszkos fizikai munka volt, de imádtuk minden percét. Egyrészt a látványos eredmény okozta sikerélmény miatt, másrészt azért, mert jól esik néha a testet is munkával lefárasztani. Arról nem is beszélve, hogy micsoda elégtétel volt önmagunknak, hogy ezt mi is meg tudjuk csinálni, nem kell ehhez szakember.

Aztán az egyetlen menthető kis épületből úgy gondoltuk, csinálunk egy jól használható garázs-műhelyt. Itt már igénybe vettünk hozzáértő segítséget – főleg kőműves- és ácsmunkák terén –, de amiből tudtuk, így is kivettük a részünk. A tervezés és a beszerzés hozzám tartozott – ezekhez is kell pm –, ami folyamán sokat tanultam mindenféle építőanyagokról és technikákról is. 

A helyi tüzéptelepen már régi ismerősként köszöntenek és nem kérdezik, hogy milyen névre írhatják a számlát, de súgnak, ha valamiből van jobb, mint amit elsőre kiválasztottam. Amikor kellett, cipeltem a zsákokat, később pedig a gyerekekkel festettük a falakat és a látható faszerkezetet, villamosmérnök apukámmal pedig bevillanyoztuk. Lényegében a garázs is egy kis házépítés, még ha nem is lakáscélú.

Ne higgy a Youtube-nak!

Aztán megtanultam térkövezni. Itt szeretném elmondani, hogy ami YouTube videókban 10 perc, az a valóságban sok-sok nap, pláne, ha először csinálja valaki és néha vissza kell lépni egyet-kettőt a folyamatban, hogy a végén aztán a sík sík legyen, a derékszög meg derékszög. 

A szegélyezésben kaptam baráti segítséget, de a képzeletbeli Trello táblán a legtöbb részfolyamatnál csak az én nevem szerepelt. Közben többnyire podcastokat hallgattam vagy egyszerűen élveztem azt a csendet, ami a városban elképzelhetetlen. Most olyan büszke vagyok, valahányszor ránézek arra a 30 négyzetméterre, mintha kifaragtam volna a Dávid szobrot.

Trust me, I’m a project manager

Pár hete locsolórendszert csináltam. Ennek nem (csak) a beásása volt a nagy dolog, hanem a megelőző tervezés: mi hol menjen a föld alatt, milyen csatlakozásokkal, milyen csapokkal. Megint tanultam egy csomó kifejezést, amivel munka közben talán sosem fogok találkozni. (Tök szívesen csinálunk az Instyle Men-re támogatott tartalmat a fagyzárókról, van pár ötletem!)

Az építkezős résznek idén még biztos nem lesz vége, van még egy hiányzó kerítésrész, aztán a régi kazánház felújítása fatárolónak. (És ha már úgyis lesz szárazfa, akkor kellene egy vízteres kandalló a házba is…) Na jó, valószínűleg sosem lesz vége. Viszont a fizikai munka mellett sok az agyalás része is, mert itt nincs “vissza” gomb meg újravágás, a beton viszont köt.

Rácsúsztunk a fűre

Aztán ott van a kert. Egyelőre még csak az 1.0-ás állapotnál tartunk: tereprendezés, fák ültetése, füvesítés, bokrok, pár virág, zöldség. Esténként már saját paradicsomot eszünk és szépen nőnek a tökök és a szőlő is. A gondozásban inkább Kincső jeleskedik, a fűnyírás, fűkaszálás az én feladatom. Ilyenkor átkapcsolok monoton üzemmódba és hagyom a gondolataimat szétszaladni. A múltkor felmerült, hogy majd vehetnénk egy robotfűnyírót, de azonnal ellenkeztem.

Persze alapvetően az egész nem (csak) a munkáról szól, hanem arról, hogy balatonozunk, jókat eszünk-iszunk, kirándulunk, vendégeket fogadunk. Legszívesebben bringázással vagy úszással kapcsolok ki, amikhez itt minden adott.

A Recharge rovat támogatója a Yettel. A szöveget a bemutatott alanyok írják.