Szóval a (munka)cím: DRY HARD, és egy harmincas évei végén járó kreatívról szól, aki pont sikeresen túl van egy száraz novemberen. De nem ez a nagy sztori vele kapcsolatban, igazából már többi mint 4 hónapja nem iszik alkoholt.
Hanem az, hogy ezt k*rva nehezen bírja.
A dolog háttere elég tipikus: karakterünk - nevezzük őt T-nek - szisztematikus végigitta az elmúlt éveket. A hivatalos megfogalmazás szerint kórosan. Életmódjává vált a heti 3-4 estés, gyakran filmszakadással végződő piálás. A bűntudattal átitatott másnapok, az elemekkel való küzdelem a „teljes ember” képének fenntartásáért. Ja, és persze a folytonos ígérgetés magának és a szeretteinek arról, hogy visszavesz, leáll. De igazából nem akart leállni.
Mert a valóságból titokban menekülni vágyó fajta. Akinél az alkohol a társadalmilag elfogadott kilépő, ha nem érzi magát elég tehetségesnek, magabiztosnak, kitartónak a hivatásához, vagy épp szerethetőnek, megbízhatónak, kiegyensúlyozottnak a magánélethez.
Aztán jött egy nap - 2024. július 27. - amikor mégis átfordult mindent. Választania kellett, hogy marad menekülő ember vagy megáll és próbálja megtartani azt, ami józan ésszel fontos lehet az életben. Nincsen plot twist - az utóbbit választja.
Ha valaki itt már kiszállna, tartva attól, hogy erkölcsi tanmesébe megyünk át, megnyugtatom: a DRY HARD nem több, mint szimpla karakterdráma, aminek a keretét egy triviális dolog adja: a december. Tele impulzív helyzetekkel, csapdákkal és buktatókkal T számára.
A hónap első napjaiban csatlakozunk be a cselekménybe. Legyen mondjuk pont december 6. - minden csendes és kiegyensúlyozott. Kába fej és bűntudat nélküli ébredés. Reklámos túlzások helyett kicsit bénázós, bensőséges reggel a családdal, épp megjött a Mikulás. Aztán már indul is a nap, zakatol az ügynökségi lét. Kívülről talán megterhelőnek tűnik, de amúgy minden rendben zajlik. Egészen délután 16:12-ig, amikor érkezik egy rossz hír. Itt jutunk el az epizód főcíméhez:
DRY HARD
1. RÉSZ: EREDMÉNYHIRDETÉS
T elsőre nem tűnik szomorúnak. Nem látszik rajta, hogy frusztrált lenne. Sőt, ő nyugtatja a feldúlt kollégáit. Aztán kimegy a konyhába. Egyedül ül a félhomályban. Elkezd benne szétáramlani az elvesztett tender mardosó érzése. Úgy érzi, leginkább rajta múlt. Feláll és ösztönösen a hűtő felé veszi az irányt. Kitárja az ajtót, ami mögött behűtött italoktól roskadoznak a polcok.
Élesen bevillan neki, hogy anno hogyan oldotta meg - látja, ahogy a legnagyobb talpas pohárba lazán fél üveg fehérbort kitölt, majd rá szódát. És lehúzza. Aztán újratöltés, ismétlés. És a szomorúság nem terjed tovább. Sőt, visszahúzódni látszik. Hazafelé zenét hallgat, eszméletlenül élvezi. Majd a sarki non-stopban további italokra lel. Hiszen meg kell gyászolni azt a sok munkát és lelkesedést, amit sokadmagával beletett a tenderbe. Igazából a többiek helyett is iszik, egyedül viszi a hátán a terhet. Viszi, amíg az este bírja. Majd hirtelen pittyegést hallunk… A percek óta nyitott hűtő rántja vissza a valóságba. T bezárja, és ezzel a szokásos menekülőutat is. Magára veszi a mai nap csomagját és elindul haza.
Ezen a ponton talán érdemes elmondanom, hogy a DRY HARD a fejemben 4 epizódból állna össze. Vagyis 4 illusztris decemberi élethelyzetből. Amiből a második amúgy könnyedebb témának ígérkezik.
Egy lazán divatos, belbudai étteremben kezdünk. 7-8 jól öltözött, kis klikkekben beszélgető embert látunk egy asztal körül. Akik közé épp most érkezik meg T némi késéssel. Bocsánatkérések, ledobja a kabátját, leül, próbál csatlakozni, de nehezen találja fel magát az ilyen helyzetekben.
Hozzák az italokat. Mindenki maga elé veszi a sajátját. Ő egy alkoholmentes Rosemonadet. Egy szimpatikus középkorú srác ügyfél oldalról rögtönzött pohárköszöntőbe kezd az idén közösen elért eredményekr… Elvágjuk és főcím:
DRY HARD
2. RÉSZ: ÜGYFÉL VACSORA
Érkeznek az egzotikus ételek, T-nek egyre nehezebb felszabadultnak mutatnia magát. Introvertált fajta, a csevegés nem az erőssége. Elindul a mosdót keresve, a pultnál helyreigazítást kér. A túloldalán épp egy üveges ajtajú borhűtőt nyitnak ki. Belenéz és bevillan egy kép korábbról.
Azonnal rendel egy dupla gin tonicot. 1 perc alatt megissza, mosdó, majd visszafelé még kér egy pohár bort a bárpultnál. Szerencsére nem látja senki a társaságból. Mikor visszaér az asztalhoz, úgy érzi, máris testhezállóbbak a témák. Pont van is egy kapcsolódó sztorija. Kicsit talán túl magánéleti, de hát ez egy kötetlen ügyfél vacsi, pont az a lényege basszus, hogy jobban megismerjék egymást irodán kívül is.
Közben bátran rendel még egy gin tonicot az asztalhoz. A többiek is ezt teszik, nincs semmi baj. Nem lesz semmi baj, „jók vagyunk együtt”. De hirtelen zörrenés…
Egy levert pohár törése rántja vissza - még mindig ott áll a pultnál. Mosdóba megy, aztán vissza, majd 15 perc múlva a holnapra hivatkozva haza. És viszi magával a kicsit talán túl személyes történeteit. Amiket el is mondhatott volna ezen a kellemes estén.
Azt hiszem, a harmadik rész a kedvencem - nincs felvezetés, főcímmel kezdünk:
DRY HARD
3. RÉSZ: CÉGES KARÁCSONY
T az üres irodában ül az asztalánál és ajándékot csomagol. Fel van dobva, tudja, hogy bejön majd a meglepetés annak, akit idén húzott. Egy piros masnival köti át a csomagot, aztán lifttel lemegy az épület aulájába, ahol a többiek már gyülekeznek.
Túl lassan alakul a hangulat, inkább csak lézengés van, de néhányan már együtt Jägereznek. Nem akar befeszülni, ezért felveszi a házigazda szerepét és töltögetni kezd mindenkinek.
De lassan elfogy a feladat és jönnek a kérdések: Hogy viseli az apaságot? A hajtást? A lakásfelújítást? Nem tudja, mit válaszoljon. Pedig tényleg hálás azért, hogy ennyi kedves ember veszi őt körül nap mint nap. Csak ezt nem igazán tudja szavakkal, tettekkel kifejezni. Kihátrál a helyzetből és újabb feladatot keres. Szerencsére nincs elég jég és lime - ki lehet ugrani érte gyorsan a közértbe. Ott pedig újra hűtőajtó nyílik és jön a villanás.
3-4 dobozos sört azonnal bedob magának a kosárba. Az üzletből kilépve már nyitja is az elsőt. Aztán az ügynökség épülete előtt nekimegy a másodiknak.
Az aulába belépve egyből érződik, hogy végre összeállt az ünnepi hangulat. Érkezik a vezetői speech (eddig csak rá vártak), ami alatt T bedob egy-két abszurd poént. Úgy tűnik, hogy a többieknek tetszik. Az ajándék is betalál. Kb. így néz ki egy fasza karácsonyi buli. Zene, rengeteg koccintás, összeölelkezések. Végre ki tudja mondani a csapata tagjainak, hogy őszintén sokra tartja őket. És hogy nagy dolgokat tartogat számukra a jövő.
További italok, közös éneklés, túlcsorduló szeretet. Aztán egy pittyenés. Még egy. Még egy… T a közértben áll a hűtőajtó előtt, a kassza csipogása rántja vissza.
Visszamegy a jéggel és citrommal, átadja az ajándékot. De a többiek felé érzett hála idén karácsonykor bent marad.
És elérkeztünk akkor az utolsó részhez. Ezt még nem találtam ki teljesen, de a főcím természetesen megvan:
DRY HARD
4. RÉSZ: SZILVESZTER
Családi körben vagyunk vidéken. Gyerekek, felnőttek, kutyák, franciasaláta, sonkatekercs, petárda, Bagi-Nacsa. T utálja a szilvesztert, de a helyzet diszkrét bája felvillanyozza.
Most nincs önmarcangolás. Nincs feszülés. Bizonytalanság. És nincs villanás.
T az egész rész alatt részeg, ez a végén válik egyértelművé. Mégis van plot twist a történetben.
Habár nem biztos, hogy jó lesz így. Lehet, hogy kéne valami reménykeltő befejezés a végére. De bízom benne, hogy ezt az élet majd úgyis megírja. Erre igyunk!
Csin-csin!
---------
Persely Tamás, feat. (kreatívigazgató, tulajdonos)
Magyarország legfrissebb TOP10 reklámügynökségének, a feat.-nek alapítója és kreatívigazgatója. Pályafutását a 20-as évei elején profi sportolóként kezdte, majd funkcionált liftesfiúként, junior buyerként a Friesland Campina hollandiai központjában, copywriterként a HPS-nél, lead creative-ként az Umbrella Budapest-New York-nál és a Wavemakernél. Ez idő alatt foglalkozott zenével, írással és TEDxYouth előadóként is szerepelt már. A feat.-et 2019-ben alapította meg 3 társával, ami azóta számos hazai díjat és nemzetközi díjat gyűjtött már be munkáival.
Fotó: Sutus Fanni
