Május végén rendezték meg a W meets Not Allowed eseményt, amelynek célja a közös reflexió volt a választások utáni Magyarországról, és a hazai divat- és kreatív szcéna újjáépítéséről. Akkor a hazai divatvilág múltjáról, jelenéről és lehetséges jövőjéről beszélgettünk Lőrincz Márkkal. A mostani kezdeményezés is itt indult el.
„Az itt zajlott háttérbeszélgetések alapján gondoltuk, hogy összeállnánk. Megtörtént az, amit vártunk, a kormányváltás, és most bízunk benne, hogy lehetőség lesz egy sokkal szabadabb, versenyképesebb helyzetet kialakítani a piacon” – emlékezett vissza Márk a májusi eseményre.
Az elmúlt hónapokban a Not Allowed – az előző rendszerrel szemben kritikai nézőpontot képviselő szakmai csoportosulás – és a Terike from Budapest – divattervezőket képviselő független kollektíva – széleskörű szakmai összefogás keretében, hazai divatipari szereplőkkel, kreatív szakemberekkel, márkákkal és kulturális szereplőkkel közösen egyeztetve kidolgoztak egy javaslatcsomagot, amely a magyar divat- és kulturális szcéna jövőjével foglalkozik.
„Változást szeretnénk. Úgy érezzük, elérkezett az idő arra, hogy szélesebb társadalmi és szakmai párbeszéd induljon a magyar divatipar jövőjéről, valamint a Creative Hungary – korábban HFDA – elmúlt években gyakorlatilag megkerülhetetlenné és egyeduralkodóvá vált intézményi szerepének, működési gyakorlatának és döntéshozatali mechanizmusainak reformjáról”
– írták a lapunknak megküldött közleményben.
„Célunk egy konstruktív vita elindítása arról, hogyan lehetne átláthatóbb, szakmailag megalapozottabb, belföldön és nemzetközi szinten is versenyképesebb, valamint hosszú távon fenntarthatóbb kreatív ökoszisztémát építeni Magyarországon” – tették hozzá. A javaslatcsomagot és nyílt levelet Tarr Zoltán és Nagy Ervin számára címezték.
A kezdeményezés két, egymástól elválaszthatatlan pillérre épül. Úgy látják, a kulturális és társadalmi szemléletváltás mellett ugyanekkora szükség van a magyar divatipar gazdasági és iparági működésének alapvető újragondolására, reformjára és életképes pályára állítására. Kulturális érték nem épülhet fenntartható gazdasági háttér nélkül, ahogyan gazdasági stratégia sem lehet sikeres a divat társadalmi, kulturális és nemzetközi szerepének megértése nélkül.
Ennek gazdasági és szakpolitikai alapjain több tízéves iparági tapasztalattal rendelkező szakemberek dolgoznak hónapok óta. Az általuk összeállított, mintegy 123 oldalas tanulmány és stratégiai terv célja, hogy konkrét irányokat mutasson a hazai divatipar levegőhöz juttatásához, működőképességének helyreállításához és hosszú távú újraépítéséhez. Ez a dokumentum szakpolitikai és gazdaságfejlesztési szempontból különösen releváns lehet Kapitány István számára.
A csoportosulás kiáltványa ehhez kapcsolódva a kultúra, a kulturális érték, a divat társadalmi megítélése és nemzetközi pozicionálása felől kínál alternatívát: egy urizálástól és belterjes működéstől mentes, nemzetközi színvonalú rendszer képét, amelyben az előrejutás alapja a tehetség, a szakmai teljesítmény és a képesség.
Íme a javaslatcsomag teljes terjedelmében:
Javaslatok a hazai divat- és kreatív szcéna jövőjéhez
A magyar divat- és az ehhez tartozó kreatív- és könnyűipar az elmúlt években fokozatosan veszített relevanciájából és gazdasági stabilitásából.
Miközben rengeteg tehetséges tervező, fotós, stylist, producer, modell, zenész és kreatív szakember dolgozik Magyarországon, a szakma továbbra is fragmentált és nemzetközileg izolált.
A „NOT ALLOWED” (előző rendszerrel szemben kritikai nézőpontot képviselő szakmai csoportosulás) és „TERIKE from Budapest” (divattervezőket képviselő független kollektíva) közös célja nem pusztán kritika megfogalmazása, hanem egy új kulturális és szakmai párbeszéd elindítása a hazai divat jövőjéről.
Hiszünk abban, hogy a divat nem csupán iparág, hanem kulturális export, identitásformáló erő és nemzetközi kapcsolódási pont.
Ezért a következő javaslatokat fogalmazzuk meg Tarr Zoltán, Nagy Ervin és a jövő további kulturális és gazdasági döntéshozói felé:
- Transzparens támogatási rendszer
Nyilvános, szakmai alapon működő támogatási és pályázati struktúrák létrehozása, átlátható döntéshozatallal. - Nemzetközi integráció erősítése
Valódi kapcsolatok kiépítése Párizs, Milánó, London, Koppenhága és New York kreatív és divatipari szereplőivel. A kelet-közép-európai pozíció stratégiai értékké emelése. - Nemzetközi showroom, catwalk és residency programok
Magyar tervezők és kreatív szakemberek számára hozzáférés biztosítása külföldi showroomokhoz, mentorprogramokhoz és rezidenciákhoz - A teljes kreatív ökoszisztéma támogatása
A divatipar nem kizárólag tervezőkből áll. Fotósok, stylistok, art directorok, szerkesztők, modellek, sminkesek, videósok, zenészek és kreatív producerek nélkül nincs működő kulturális infrastruktúra. - Az iparágon belüli egyenlőtlenségek rendezése
Kiválasztott szereplők mesterséges előnyhöz juttatása helyett átlátható, valódi szakmai és üzleti verseny megteremtése. - A divat integrálása a kultúrába
A divatot nem elszigetelt luxusiparként, hanem a kortárs kultúra szerves részeként kell kezelni, amely kapcsolatban áll a zenével, filmmel, vizuális művészetekkel, múzeumi kultúrával, szórakoztatóiparral és az éjszakai kultúrával. - Alkotói mobilitás támogatása
Utazási, produkciós és nemzetközi networking támogatások biztosítása kreatívok számára. - Produkciós infrastruktúra fejlesztése
A hazai kreatív produkciós környezet technikai és gazdasági megerősítése, hogy nemzetközi szintű projektek valósulhassanak meg Magyarországon. Nemzetközi szakértői támogatás rendszeresítése. - Kulturális exportstratégia létrehozása
A magyar divat- és kreatívipar nemzetközi reprezentációjának újragondolása hosszú távú stratégiai alapon. - Hosszú távú kulturális vízió
Olyan szakmai környezet létrehozása, amely nem rövid távú kommunikációs célokban, hanem generációs kulturális értékteremtésben gondolkodik. Fenntartható és regeneratív működési alapelvek revitalizálása és meghonosítása.
A magyar kreatív szcéna lehetőséget, infrastruktúrát és valódi nemzetközi kapcsolódási pontokat kér.
A szakértelem jelen van. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e olyan környezetet teremteni, ahol ez a tehetség hosszú távon Magyarországon is működőképes maradhat.
A hazai divatipar jelenlegi helyzete
A hazai divatipar az elmúlt években fokozatosan veszített gazdasági stabilitásából és nemzetközi relevanciájából. Ennek következményei a teljes kreatív ökoszisztémában érezhetők: a fotósoktól és art directoroktól kezdve a stylistokon át egyre kevesebb a szakmai lehetőség. Lőrincz Márk szerint mára az is kérdésessé vált, hogy Magyarországon kizárólag divatból fenn lehet-e tartani egy kreatív pályát.
„Alapvető probléma, hogy ha valaki csak divattal szeretne foglalkozni, nehéz megélni a piacról. Ez részben azért is van, mert úgy csoportosították a pénzeket – legalábbis mi így tapasztaljuk –, hogy egy csomó szereplő kiszorult, nem volt valódi verseny”
– tette hozzá. Márk szerint a piacon uralkodó tőkehiányt jól mutatja, hogy több márka csődbe ment az utóbbi időben, és még a legnagyobb, államilag is megtámogatott márkák háza tájáról is hallani elhúzódó kifizetésekről és likviditási problémákról, ami a szabadúszó kreatívokat is lehetetlen helyzetbe hozza.
Belterjesség, HFDA és az állami pénzek elosztása
A korábban említett urizálásról és belterjességről, valamint a (korábban HFDA, ma már) Creative Hungary működéséről, ennek hátteréről is megosztotta gondolatait a divatfotós:
„Ott van Jakab Zsófia, akinek a kinevezése nem volt transzparens és aki révén eldőlt, hogy a divat a turizmus és az országmárkázás problémájának a része. Az Orbán Ráhelhez vezető szálak önmagában felvetik az összeférhetetlenség kérdését. Mégis úgy gondolom, hogy elsősorban a magyar divat átfogó nemzetközi minőségű bemutatása hiányzik legjobban. A szakértelem. A divatnak nyilván van turisztikai relevanciája, de a művészethez, médiához való kapcsolódása legalább ugyanennyire fontos.”
Lőrincz Márkkal még azelőtt beszélgettünk, hogy Jakab Zsófia lemondott a Magyar Divat & Design Ügynökség vezérigazgatói posztjáról. Jakab azzal magyarázta a döntését, hogy az új kormánnyal nem tudott konstruktív kommunikációt kialakítani.
„Mennek csődbe a márkák, alig van külföldi megjelenés, miközben jelentős összegeket költenek arra, hogy influenszereket hívjanak Magyarországra. Ezzel önmagában nincs semmi probléma, a divathoz és a mai kommunikációs környezethez ez természetesen hozzátartozik. A kérdés inkább az, hogy amikor itt vannak, mennyit látnak abból a kulturális értékből, amit Magyarország képvisel. Nemcsak a divatra gondolok, hanem a képzőművészetre, a zenére, a filmre, az építészetre vagy a gasztronómiára is. Lényegében, azért készítenek tartalmat, mert ez van a szerződésükben, vagy azért, mert lenyűgözi őket az, amit Budapest (és a vidék) nyújtani képes? Ha meghívunk nemzetközi szereplőket, akkor ezt a teljes kulturális ökoszisztémát kellene megmutatnunk nekik. Emellett az is fontos lenne, hogy minél több fiatal alkotó pályázati úton, vendégként is részt vehessen a divatbemutatókon, valamint bekapcsolódhasson a háttérmunkákba kreatív szakemberként” – folytatta Márk.
A legfőbb problémának azonban a szakmaiság hiányát tartja: a vezetés nem volt képes egy olyan szakmai minőséget képviselni, ami nemzetközi szinten is megállná a helyét.
„Az eleve rossz, hogy a HFDA-nak nem elérhető a részletes költségvetése, és hogy mire mennyi pénz folyik el. Amit tudni lehet, az csak az összesített szám: a cégbeszámolók szerint az ügynökség alapítása óta összesen 11 milliárd forint állami támogatást kapott, ebből 2023-ban 3,12 milliárdot — miközben érdemi saját bevétele gyakorlatilag nincs. De hogy ebből mennyi megy vezetői bérekre, mennyi rendezvényekre, és mennyi jut ténylegesen a tervezők, alkotók támogatására — az sehol nincs tételesen közzétéve. Ez egy állami cég, kötelességük lenne elszámolni azzal, hogy ki mennyi pénzt kap, mire költik."
Az ideális jövő
Lőrincz Márkkal érintettük a nemzetközi integráció, valamint a divat és a mindennapi kultúra kapcsolatát is. Előbbivel kapcsolatban olyan izgalmas lehetőségeket vázolt fel, minthogy sok filmet forgatnak hazánkban, de ezek a nemzetközi és kulturális kapcsolatok, amelyekkel egy ország és egy külügy rendelkezhet, jelenleg nincsenek kihasználva, pedig bőven lehetne ebbe is energiát fektetni.
„Ha az állammal az oldalunkon odaállítunk a legnagyobb nemzetközi nevek, modellek, alkotók, tervezők elé, és egy országként hívjuk meg őket, akkor nagyjából bármi elérhető”
– mondta. Azzal is érdemes lenne foglalkozni, hogyan lehetne a magyar divatot és a közép-kelet-európai kultúrát izgalmassá és érdekessé tenni a nyugat-európai közönség számára, és hogyan lehetne elérni, hogy utána kollaborációk szülessenek a nyugat-európai kreatívokkal, és ők idejöjjenek. Budapestnek kreatív olvasztótégelyként kell működnie.
„Ennek része lehetne például egy olyan kreatív alkotóközpont létrehozása, ahol hang- és fotóstúdiók, varroda, színházi tér, valamint coworking lehetőség is helyet kap. Egy olyan infrastruktúra, amely nemcsak a magyar alkotókat szolgálja, hanem nemzetközi művészeket is képes idevonzani, hogy a hazai kreatívokkal kollaborálva – nem helyettesítve – közösen alkossanak. Tiborcz szállodáit is lehet, hogy jobb lett volna ilyenekre használni…” – mondta.
A divat és a mindennapi kultúra kapcsolatának erősítésére a divatfotós megjegyezte, hogy a zenében eleve jelen van a divat, a szubkultúrákban ez az önkifejezés erős eszköze. „Hogyan lehetne közelebb hozni? Kollaborációval a zenészeket, színészeket, színházi rendezőket jobban be kell emelni a divatba. Ha összedolgozunk, természetes módon elterjed, és idővel mindenkinek jobban megjelenik a hétköznapjaiban”. Márk szerint a népi kultúra szintén hatalmas érték, és bátran vissza kell nyúlni a magyar népművészethez és néplélekhez.
Megemlítette továbbá a Fashion Film Festival újjáélesztését, akár a Budapesti Független Filmfesztivállal közösen. Ez teret adna arra is, hogy több operatőr, rendező, stylist, sminkes, modell kapjon lehetőséget.
„Már egy ilyen projekt is rengeteg embert foglalkoztatna, amire egyébként sokan vágynának. Csak először ennél jóval nagyobb problémákat kell leküzdeni”
– zárta a beszélgetést Márk.
Borítókép: Vágó Csaba Kornél
