„Korábban már dolgoztunk együtt Azahriah-val,  az első közös munkánk a két éve készült Téveszmék volt” – mondta el a rendezőként is ismert Emil Goodman. Őt novemberben bízta meg Azahriah és a vele dolgozó Supermanagement a stadionkoncertek vizuáljainak elkészítésével, és miután elkezdődött a munka, decemberben felhívta egy videoklip ötletével is. „Alapvetően nem akartam bevállalni, de mindössze néhány szóval felvázolta az ötletét, és nem tudtam ellenállni. Így született meg a Mariana-árok filmes világa, amit aztán a stadionkoncerten is felhasználtunk a vizuálban, és be kell vallanom, ez volt itt a kedvencem.”

Félmondatokból is

A pár szavas briefek a teljes munkafolyamat során jellemzőek voltak, de Emil ezekből is pontosan értette a kreatív koncepciót. „Azahriah lényegretörően és keveset beszél, de mégis kiválóan átadja a koncepciót, és elülteti az ötletkezdeményeket a fejemben.” Az énekes egyébként ügyfélként is kimondottan könnyű eset volt, elfogadta az ötleteket és terveket, maximum bedobott mellé kiegészítéseket. 
A vizuálokat Emil szerette volna saját kézben tartani, ezért egy kis csapattal kezdte a munkát. Egyedüli artistként Liktor Gergő dolgozott rajta, mellette Nagy Kristóf AI-os munkatárs és egy gyakornok 3D-s digitális szobrász, Uray Fruzsina segítette a produkciót. „Nagy kihívás volt egy mikrocsapattal bevállalni egy másfél órányi, nem klasszikus VJ-szettes vizuált, amelyben nem a fényaurák és a villámdilik, hanem sokkal inkább a videoklipes hatás dominál.”

A projektnek nem volt rendezője, a kreatív döntéseket alapvetően Azahriah hozta meg, de sokszor ezeket idő hiányában Emilre bízta. 

„Egyszerre voltam rendező, alkotó, art director, gyártásvezető, és én határoztam meg a munka minőségét, miközben a fejemben piedesztálra állítottam a Puskást. Jól tudtam, hogy gigantikus LED-falakkal készülnek, és ugyan a nézők 70 százalékban Azahriah-ra figyelnek, de lesznek pillanatok, amikor a show-elemeknek is fontos szerep jut.”

Jól jött a segítség

Emil a folyamat során saját szavaival élve „egészségtelen viszonyba” került a projekttel, maximalizmusa és a végtelenített szentendrei home office fizikai tünetekben hagyott nyomott rajta. Elérkezett az a pont, amikor segítséget kellett kérnie, ezért felhívta Kázmér Miklóst, az Umbrella Collective egyik tulajdonosát – és a produkciós cég örömmel bevállalta az addicionális munkát. „Az Umbrella VFX részleg artistjai kimaxolták a rájuk bízott feladatot, és ez megnyugtató stabilitást adott, míg én kényelmesen tudtam rajta dolgozni és használni az ottani infrastuktúrát. Luca Kornél artist pedig minden szabadidejét belerakva gyakorlatilag egy működő videójátékot rakott össze a Miafaszra, amiben Azahriaht egy képzeletbeli, futurisztikus városban lehet irányítani.”

Maradtak még easter eggek

A folyamat során a setlist néha változott, de ez igazából a vizuál szempontjából nem volt fontos. „Csupán annyit szerettem volna, hogy bizonyos elemek az elején megjelenjenek, hogy majd később fontos pillanatban visszatérjenek, de ez inkább nekem volt fontos. Maga a setlist egyébként Azahriah szempontjából erősen át volt gondolva, és én nem feltétlenül ismertem a koncepciót, de nem is volt rá szükségem.” 

Az éles előadás előtt csak egyetlen próba volt a Puskásban, és nem igazán lett volna lehetőség változtatni – de szerencsére nem is kellett, mindenki elégedett volt. 
A zenész-vizuál munka összehangolásában pedig sokat segített, hogy ma már sok koncert – így ez is – „takkra” működik, vagyis a zenészek a fülükben egy metronóm ütemét hallják. Ez lehetővé tette a másodpercre pontos időzítést. 
A visszajelzésekből az jött le, hogy a fókusz 80 százalékát Azahriah személye vitte el, ezért valószínűleg csak kevesen kódolták az olyan gegeket, mint például az ördöggel aláírt szerződés minisztoriját. „Ez viszont lehetőséget kínálhat nekünk arra, hogy a későbbiekben ezeket az easter eggeket megosszuk a rajongókkal, és megmutassuk a háttérben zajló munkát.”

Az összkép a fontos

A kritikák és a közösségimédia-posztok ugyan sokszor említették, ám nem emelték ki a vizuált, inkább általánosságban csomagolták be az effektekkel, az augmented realityvel. A kritikusabbak néha túl eklektikusnak vélték, de általánosságban show- és koncertélményként csapódott le, aminek része volt a gazdag vizuál. 

A hét hónap megfeszített közös munka ellenére Emil még mindig nem unt rá Azahriah zenéjére. Ha a következő álomprojektjéről kérdezem, csak annyit mond: az elmúlt évek munkái mind azok voltak, és sokat jelentettek neki, legyen szó kiállításról, háttérvizuálról vagy videoklipról. „Most örülök annak, hogy nem tudom, mi az álommelóm, de azt tudom, hogy oda fogok sodródni. Legszívesebben egyébként egy rövidfilmet csinálnék a Mariana-árok világában, mert szerintem van ebben egy 15-20 perces történet.”