Amikor megkaptam az Adom a napom második heti adásának neveit, rögtön tudtam, hogy a keddi felvételre szeretnék elmenni, amikor Nagy Ervin napját követhetjük végig streamen, hogy aztán este még egy órát nézzük, ahogyan Geszti Péter kérdéseire válaszol. Mondhatnám, hogy azért döntöttem mellette, mert ő érdekelt legjobban – de hogy teljesen őszinte legyek, igazából csak baromi kíváncsi voltam, hogy a polgárügyi felszólalásairól is ismert színész milyen kijelentéseket fog tenni élő műsorban, ezekre a műsorvezető hogyan fog reagálni, és úgy egyáltalán: milyen egy élő adás? Táncikál-e Geszti szünetben? (Igen.) Tényleg mindenkinek megvan a maga hiperfontos speckó feladata, amitől az egész stúdió egy jól működő hangyabolyra hasonlít? (Igen.) Lehet-e a vendégasztalokra kihelyezett színes koktélokból inni? (Na, ezt még mindig nem tudom, de a szívószálamba helyezett esernyő azt súgta, hogy nem.)

Az újságírókra jellemző erős kíváncsiságom a műsor kulcsszavaiból ered: ez egy spéci talkshow. Ez eggyel őszintébb, igazibb. Bár Geszti azt már a sajtótájékoztatón is kijelentette, hogy nem politikai műsort szeretne csinálni, hozzátette, hogy nem fogja elterelni a témát, ha az adott vendég erről szeretne beszélgetni – elvégre ez az ő napja, hadd beszéljen arról, mi foglalkoztatja éppen. Nos, Nagy Ervint foglalkoztatja pár közéleti téma.

A könnyed bevezető és egy ártatlannak tűnő fűnyírós jelenet után kiderült, hogy Nagy eközben szokta fejben megírni a polgárügyi megszólalásait – bár hogy őszinték legyünk, nem kell ahhoz élőben közvetíteni a kertészkedését, hogy a színész előbb-utóbb kilyukadjon a tanártüntetéseknél. A feszültség nő, gyorsan elmajszolok egy marék sós mogyorót (szigorúan akkor, amikor nem a közönséget mutatja a kamera, nehogy félrenyeljem és elvonja a nézők figyelmét a fuldoklásom), Geszti pedig nagyon helyesen nem tereli el a témát, sőt: meglepően sokáig, a magyar televíziós nyilvánossághoz mérve pedig nagyjából felfoghatatlanul hosszú ideig beszélteti Nagyot a tanártüntetésekről és a meg nem nevezett politikai elit milliárdos szereplőiről. Így hangozhatott el élő adásban az is, hogy:

,,Az a társadalom el van veszve, amely a tanítóit nem becsüli meg. Ezt az is tudja, aki ezeket a döntéseket meghozza, aki nem emeli [a fizetéseket]"

vagy:

,,Ha belegondolsz, Széchenyi István mit csinált volna? Ő köszöni szépen, megvan? Ő nagyon jól érzi magát, ő gróf, ő milliárdos, hát akkor ennyi volt a magyar kultúra ügye? Hagyjuk is ezt az akadémiát? […] Nem létezik, hogy mindenki azt gondolja, hogy ha ő egy normális életszínvonalon él, akkor neki kuss a neve!"

Nincs az a mennyiségű sós mogyoró, ami elég lenne egy ilyen monológhoz, de a legjobb még csak most jön: egy kissé a pedagógusok problémáitól eltávolodva, de Nagy Ervin cenzúrázásánál maradva két férfi arról beszélget tök őszintén főműsoridőben, 

hogy egyikőjük hogyan fúrta meg a másik castingját politikai okok miatt (!!!).

Nagy háromszor jelentkezett a Szia, Életem! főszerepére, mire fentről megüzenték a producernek, aki történetesen Geszti Péter volt, hogy ,,ha Nagy Ervint választjátok, nem lesz film". Ez a színész szerint azért történhetett meg, mert ,,kinyitotta a száját". Bár Geszti nem egyedül hozta meg ezt a döntést, elismerte a felelősségét, és azt is, hogy ez ,,részben gyávaság" volt részéről – ha valami viszont nem gyávaság, akkor az ezt felvállalni élőben. Nem biztos, hogy Geszti és Nagy kapcsolata felhőtlen a kamerák mögött, de ez tulajdonképpen mindegy is: egy ilyen konfliktust értelmesen, higgadtan megbeszélni élő adásban több mint őszinteség.

Az Adom a napom következő adásaiban többek között Falusi Mariann, Pásztor Anna és Gálvölgyi János napját követhetjük végig – lehet, hogy érdemes lesz nézni, hátha ott is kibukkan valami igazi.

Geszti Péterrel is beszélgettünk a műsorról, az interjút itt tudjátok elolvasni.