Elhúzott matatás a postaládáknál. Lenke minden délelőtt lecsoszog a társasház földszintjére, hogy megnézze mit hozott a postás. Forgatja a kulcsot és a szemét, hátha összeakad valamelyik szomszéddal is néhány szóra. Közben kinyílik a rozoga ajtócska, és a földre hullik egy nagy csomag választási szórólap. Megnyerőre retusált mosolyok, erős színek – Lenke arra szokott gondolni, hogy mind nagy ember, ha az utcán ilyen nagyban jelennek meg. Egészen elérzékenyül a gondolatra, hogy most a lábai előtt hevernek. Apró nyögés kíséretében hajol széthúzni a paksamétát, hogy megtalálja a kedvenc skandi újságja legfrissebb számát, amire már évek óta mindig előfizet. Ott is van: 100.000 forint készpénzes nyereménnyel. A politikusok láthatatlanná zsugorodnak a padlón, és a bejárathoz tartó szomszéd sem tényező már. Lenke meghúzza a fürdőköpenyén a zsinórt, és az újsággal nekilendül a lépcsőnek, egészen a második emeletre. A kulccsomót remegő kézzel igyekszik betalálni a zárakba. Elsőként az alsót nyitja, majd a felsőt, végül a nagy reteszt, amit csak két kézzel lehet elforgatni. A papucsát visszateszi a cipősszekrénybe, majd a nappaliba érve megigazítja a törölközőt a tévézős foteljében és nagy sóhajjal beleereszkedik.
A hölgy, aki hetente meglátogatja, Isten tudja ki küldte, szokott hozni egy zacskó tollat. Az irodájában gyűjti össze, mondva, hogy a rejtvényfejtéshez jó lesz. Nem tudja szegény asszony, hogy Lenke csakis ceruzával dolgozik, mert bizony a leggyakorlottabb fejtők is hibáznak, és a legnagyobb szégyen tollal satírozni a rontott betűkre. Szerencsére a szemüveg tokjában akad még egy ceruzavég, na majd elmegy az Ápiszba, gondolja, holnap amikor a rendelőbe is hivatalos felíratni a gyógyszereket. És ki tudja, lehet, hogy még egy rejtvényújság sem ártana, jön a hosszú hétvége. Orrára tolja a szemüveget, és nekilát az első skandinak. Nem a pályázattal kezd, annak meg kell adni a módját. Mindig az a koronaékszer. Mindet a legszebb írásával fejti, és a kitöltött szelvénnyel már nyitásra ott van másnap a postán. Még sohasem nyert, ilyen dolog a szerencse. De az olvasói levele egyszer bekerült a lapba, amikor tárgyi tévedésre hívta fel a figyelmet az egyik feladványnál. Micsoda büszkeség volt!
Bemelegítésként rögtön az első oldalas skandit kezdi fejteni. Először a képre pillant. A rajz konyhájában egy testes asszonyság veszi el a tányért férje elől, aki lelkes mosollyal magyaráz valamit. A képet vizsgálva Lenke egy bekeretezett rajzot szólít meg a kisasztalon. „Na öreg! Majd a megfejtés elmondja, min kell itt nekünk nevetni” – mondja mintegy biztatásként az íróasztal mögött ülő nyakkendős alaknak.
Lenke kiváló tanuló volt, még mindig megvan a könyv, amit a szorgalmáért kapott a középiskolában: A szocialista közgazdaságtan alapjai. A könyvespolcon kifelé fordítva tartja, eltakara ugyan néhány régi rejtvényfejtő lexikont, de már úgyis mind kívülről tudja. Régen falta a könyveket, csak aztán jött a drága Kálmán és otthon maradt neki Horváth Ilona munkássága, az esti kvízműsorok és persze a rejtvények.
Na szóval… bolygó belseje: két betű, semmikor: négybetűs, esni kezd népiesen, nyavalya: három betű. – Megfontoltan, de könnyedén rója fel a betűket, hamar töltődnek a rácsok. – Ruhát vízzel tisztít: három betű, kecske kicsinye: négy, a bór vegyjele, gauss röviden, időegység, újságból szemléz… A szavakon nem igazán gondolkodik, rutinból, a tudatalattijából érkeznek a papírra, és hamar azon kapja magát, hogy a megfejtést betűzi.
J-ó, h-a o-t-t-h-o-n s-z-o-l-gál-nak ki, mert nem kell borra-valót adnom. – Lenke elgondolkodva nézi a képet. Észreveszi, hogy a nő valójában nem az üres tányérért nyúl, hanem a markát nyújtja a jóllakott férjnek. Hamar átsiklik a tekintete ezen és valahogy a férfi vonásaiban merül le. A mosolya, a kockás nyakkendője olyan, mint …
Lassan feláll és fordul egyet a konyhába egy ollóért. Közben Kálmánra gondol. Férjét a soproni gyorson ismerte meg, amikor a vonat annyira rázott, hogy képtelen volt szépen fejteni a rejtvényét. Akkor ült mellé leendő férje, aki nem volt rest megjegyezni, hogy Lenke éppen olyan sugárzó, mint a hölgy a rejtvényújságja címlapján.
Kálmán a gázrobbanáskor a házban volt. Lenkének nem maradt semmije, csak a rejtvényei. – Visszaér az ollóval, és kivágja a képet a megoldás mellől. A dohányzóasztal alsó polcáról leemel egy albumot, amin arany Kálmány aranyozott feliratként olvasható. Kinyitja valahol a közepe felé, oda ragasztja be a megfejtés képét négy apró pötty Technokollal.
