Miért döntöttek a sorozat megújítás mellett?

A diákkönyvtár-sorozat egy nagyon speciális, mondhatni egyedülálló létforma. Áthatja a Kádár-kor oktatásszemléletének öröksége, valami fura felkentség és küldetéstudat, amit egykoron a kötelező olvasmány címkével eufemizáltak. Működését nem a piac szabályozza, hiszen évről évre egy bizonyos mennyiség kötelezően elfogy belőle, ilyen értelemben megnyugtató és kiszámítható. Ebből adódóan évtizedeken át semmi nem indokolta külalakjának megújulását. Ez az itt ragadt örökség ugyanakkor már kezdett önmaga karikatúrájává válni, borítóin olyan színházi- és filmjelenetekkel, avítt portrékkal, amelyeket már csak a hatvan feletti generáció tudott beazonosítani, ha egyáltalán. Ilyen értelemben a sorozat nevében megcélzott diákság számára semmilyen vonzó vagy akár csak releváns információt sem volt képes hordozni.

Hány év után változtattak a sorozat dizájnján?

Pontos időt nem tudok mondani, de azt hiszem, túl sok évről lehet szó.

Ki készíti az új borítót?

Ennél a sorozatnál úgy döntöttem, hogy egyetlen üzenetre van csupán szükség, és ez a szerző és a cím. Egy fiatal és innovatív tervezőt – egy igazi tipómágust – bíztam meg a feladattal: Polgárdi Ákost, aki azt hiszem – talán életkori érintettsége okán –, kiválóan oldotta meg a feladatban bujkáló összetett problémahalmazt. Az ő ötlete volt, hogy a könyv saját szövegébe legyen becsomagolva.

Volt pályázat az új borítókra? Ha igen, hány grafikus készített terveket?

Nemigen hiszek a pályázatokban, ott valaki mindig rosszul jár. Jobban szeretem a szemtől szembe munkát. Így ez esetben is egyszemélyi megbízás történt.

Mely könyvek jelentek már meg az új külsővel?

Néhány legismertebb Jókai, Móricz, Mikszáth, Shakespeare. Pár a legméltóbbak közül.

Hány darabos lesz a sorozat ezzel a külsővel?

Remélem, sok. De még inkább remélem, hogy egyre több olyan új cím is belekerül majd, ami friss és érvényes üzenetekkel bír a mai fiatalok számára, és nem kötelezően megutáltatja velük az olvasást örök időkre.