Mélyen egyetértek Kaszás Gyurival: "Pedig attól, hogy valaki alkalmas szenior kreatívnak, korántsem biztos, hogy jó kreatívvezető lesz belőle, kreatívdirektorrá ugyanis nem a kinevezésétől válik az ember. A kreatívigazgatóság egy szakma. Ha hiányozni fognak a valódi képviselői, ügynökség és ügyfél számára katasztrofális következményekkel jár majd ez a hiány.”
Örülök ennek a cikknek, mert egy újabb jele annak, hogy a hazai reklámszakma végre "belenéz öntükrébe", és ez mindig fontos felismerésekre és önfelismerésekre ad lehetőséget! A többiek is jól járják körbe azt a "szakmai tévhitet", hogy a kreatív igazgató= a legjobb (vagy legrégebbi) grafikus/designer, vagy legjópofibb szövegíró, de "szakmai aggodalomban" KGY megy legmesszebbre!
Ez valószínűleg azért (is ) van, mert ő (jó párunkkal együtt) "még látta Lenint", azaz egy oly korban szocializálódott "kreatívvá" és "vezetővé", amikor tényleg nem volt elég csupán kreatívnak lenni. A gondolat, ha mégoly jó is, önmagában kevés, életképtelen volt, mert azt kötelezően "át kellett menedzselni" (hogy ne mondjam, verekedni) egy csomó szakmai és nem szakmai akadályon is. Akadályok, nehezítések hegyein! Itthon ideológiaia, külföldön ezen felül még az állandó "gyanakvások és hitetlenkedések" gátjain is. A "vasfüggöny" túloldalán (a szabad világban...) megmutatkozva nekünk 10xresen kellett bebizonyítani, hogy szakmailag "ugyanolyan jók" vagyunk. A "leninlátás" olyan bélyeg volt, hogy el sem tudták képzelni "odaát", hogy egy "keleti" tényleg képes világszinten alkotni. Ezért, amikor látták a művet, egyszerűen nem hittek a szemüknek! Egy ilyen "harchelyzetben" nyilvánvalóan beég a zsigerekbe, alaptermészetté válik, hogy a kreatív vezető egészen más, mint a "legjobb költő és képzőművész" (nem több, csak más!).
És ma sincs ez másként: lehet, leomlottak az "ideológiaia gátak", helyettük azonban itt van a "szabadverseny harcmezeje", globalizációval "ízesítve". Tehát a vezető legfőbb feladata ma is a frontvonalakon történő" átmenedzselés" . Ez valóban egy másik szakma!
Milyen kár, hogy itthon a reklámszakma mostanáig a "kreatívot" csupán a "művésszel" az "ötletessel" a "kiemelkedően szellemessel" azonosítja, és értelemszerűen a "vezetőket" is ebből a körből nevezi ki. Ettől (egy csomó "nem kreatív teher vállra vételétől") azután gyakran szenvedni kezd az amúgy kitűnő senior kreatív, belefásul, kiég, és sem kreatív nem lesz többé, sem jó vezető!
Szóval oda akarok kilyukadni, hogy KGY-val (és a többiekkel) egyetértve úgy gondolom, kell a 'kreatív vezető', mint szakmai összekötő, "találkozási pont" a reklámszakmában, ám a kiválasztásnál bizonyosan sokkal szélesebb "merítésből" kéne kiválasztani a "spéci szakma", spéci szakemberét. Nem neki kell a szó hagyományos értelmében a "legkreatívabbnak" lennie, de igen fontos, hogy pontosan értse a kreatívokat, szót értesen velük, legyen érzékeny "a művészek és művészetek" iránt, de az ő "alkotása, műve" az egész "ügy" átvitele a túlsó partra. Alkotótárs tehát!!! Ami ebben az alkotásban a legfontosabb: a kölcsönös bizalom - a vezető bízzon a "kreatívja" tehetségében", a kreatív pedig bízza rá magát a vezetőjére, mert tudja, hogy ő majd "kiverekszi a minőség elimerését", akár nemzetközi szinten is!
Hogy akkor ki lehet esetleg alkalmas kreatív vezetőnek itthon? Hm... Semmiképp sem "korfüggő" a poszt! Lehet jól képzett fiatal, de lehet tapasztalt "öreg róka" is... A lényeg, hogy szót értsen a csapatával, és képes legyen "megharcolni" érte a frontokon. Én például a valaha itthon is pezsgő kiállítás/nagyrendezvény szakmában látok komoly utánpótlás potenciált. Ott egy halom jól képzett, nemzetközi szintereken gyakorlatban felkészült, szervező-menedzser típusú szakember várja-keresi a lehetőséget. (Azért vár és keres, mert mára eltűnt az a hazai vállalati kör, akikből korábban nemzetközi szakkiállításokon, oszágbemutatókon, Magyar Hetek-en, Világkiállításokon több száz kiállítós élő nagybemutatókat lehetett és kellett létrehozni. (A "régi szakma maradéka" - a kemény mag- standépítői minőségben szolgáltat -egyébként igen magas színvonalon- külföldi megrendelőknek leginkább külfödi rendezvényeken...).
Gondolkodjunk csak el együtt: milyen kreatív vezető lehetne egy olyan több nyelven tárgyalóképes közgazda, vagy építész, aki egyszeméyli felelősként volt szervezője több ezer négyzetméteres, több héten át zajló, több száz kiállítót nívósan bemutató, azok szakembereinek szállást és programot szervező, és ráadásul még a rendezvény kísérő programjait (művészeti produkciók, magyar étterem, egyéb művészeti kiállítások - úgy neveztük összefoglalóan, attrakciók) is magában foglaló országbemutatónak. Nem azt állítom, hogy mindent "a két kezével" ő végzett. De mindenről tudott, mindent felügyelt, a végén őt számoltatták el (megírta az összefoglaló jelentést a föhatóságoknak - ma úgy hívjuk: riportolt :))) ) ! Azt hiszem érezhető, ez az embertípus elég szerteágazóan kapcsolódik a "kreatív" szakmákhoz, szót ért velük, együtt élnek, még akkor is, ha ő maga nam egy "fölknet kreatív". Enélkül nem tudtam volna évtizedekig együtt dolgozni, és sokszor a szó szoros értelmében együll élni a helyszínen!
És még egy igen fontos "mérce": ha az illető szervező rosszul teljesített, többé nem volt övé az adott rendezvény! És annak azonnal híre ment a szakmában! És lehetett újra elölről fölkapaszkodni a "szamárlétrán"... Ez volt a bünti...
Ennyi jutott erről eszembe: értelmezzük kicsit tágabban a 'kreatív vezető" fogalmát! Hátha messzebb látunk, ha kitekintünk az "elefántcsont torony ablakán". És a távolba nézés a szemet is pihenteti, meg a lelket is gyönyörködteti...
Üdv a gondolatpartnereknek,
CsL |
|
