Kedves Kreatív Kollégák!
Örülök ennek a cikknek! Örülök, mert kis hazánkban még valóban "továbbértelmezésért" kiált a CSR fogalma. És ezt az értelemkeresést a komunikációs szakmának és a hirdetőknek együtt kell elvégezniük, hogy a végtermék valóban értelmes legyen, ne csupán "eladható".
Engedjétek meg, hogy én szóljak pár szót az én értelmezésemről, és egy közterületi szegmensről, amely pontosan fedi ezt (meghagyva kinek-kinek a maga értelmezéséhez és maga "szegmenséhez" való jogát...)!
Én már rég megbékéltem azzal, hogy "Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen", ezért azt sem tartom "ördögtől valónak", ha a CSR-t a "haszonelvű" kommunikáció részének tekintjük, és azt mondjuk, annak igenis márkaépító funkciója van (így is kell lennie!). Viszont úgy gondolom, a lényeg a részletekben, a szemléletmódban van! Az igazi CSR-t valóban nem lehet "elméleti kitalációs hazugságokra", mondvacsinált "felelős tevékenységekre", szemforgató "alamizsnálkodásra" építeni. A jó CSR ettől abban különbözik, hogy ŐSZINTE, azaz felvállalja önmagát és bátran azt állítja: értelmesen, látványosan jót teszek sok embernek, akár többszintű társadalmi kapcsolódásokban is, és ezért egészen más területeken jót is várok el! (Nem alamizsnát osztogat tehát, hanem "jól sáfárkodik a reá bízott tálentumokkal"!) Ez teszi hitelessé, és e hitelességben különbözik a mai "versenyláz" okozta oly gyakori hagyományos, "mókusvakító, ködösítő" kommunikációtól! A "megkülönböztető szemléletmód" a garancia egy új típusú, bizalomépítő márkaépítésre...
És akkor jöjjön a szerintem ma még kihasználatlan, ill. a legtöbb esetben rosszul használt, s így "elherdált" közterületi kommunikációs CSR- lehetőség: ez pedig az építési védőháló reklám! Egy igen egyszerű, látszólag építőipari termék. Nincs benne semmi XXI. századi trendi elektronika, meg csillivilli, viszont "józan paraszti ésszel" is belátható, átviszi a tömegekhez a hirdetési üzenetet is, meg jól értelmezve, és kihasználva a benne rejlő járulékos PR hasznokat, vitathatalan CSR csatornává is fejleszthető. Egyszerű, mint egy pofon, csak "adni" kell(ene), és hatásosan működik!
Térjek a lényegre! Nem túl számos, de azért néhánynak mondható cég, köztük társaimmal mi is olyan tevékenységre vállalkozunk, amely egyszerre több nemes ügyet és célt is szolgál: a forráshiányos társasházak és intézmények ügyét, a városkép alkotó jellegű védelmének ügyét, valamint a manapság örvendetesen mód egyre hangosabban emlegetett CSR, a vállalatok társadalmi felelősség vállalásának ügyét is! (az "emlegetések" után végre a tettek mezejére kéne lépni - lásd fentebb!)
Munkatársaimmal épületek (társasházak és középületek), homlokzatainak felújítását szervezzük és bonyolítjuk le teljes körű engedélyeztetéssel és projekt vezetéssel. „Partnerházaink” olyan helyszíneken vannak, amelyeknek forgalmi környezete, láthatósága kiemelkedő, így a felújításhoz kiépített állványzat prémium kategóriás óriás-hirdetési felületeket jelent a közterületi kommunikációban!
Amióta a jogszabályi háttér „megengedőbb” lett, megszaporodtak a felállványozott épületek, rajtuk színes hirdetésekkel. (Aztán a válság ezt látványosan "be is darálta", ám a "gödörből" kijőve ez a lehetőség ismét fennáll, sőt közben is, mert az nyeri a legtöbbet, aki elsőnek ismeri fel a benne rejlő valódi értékeket!) Sokféle „olvasata” létezik e közterületi médiumnak... Fontos piaci megkülönböztetés gyanánt leszögezném, hogy a mi gondolkodásunk középpontjában, elsődleges szempontként az áll, hogy az általunk kiválasztott épületek felújítása valóban megtörténjen a mai kornak megfelelő legjobb minőségben. Éppen ezért „vezényeljük” mi magunk a teljes projektet a tervezéstől kezdve, a forrásteremtésen át a gyakorlati kivitelezésig.
Közismert tény, hogy sem a társasházak, sem a közintézmények saját erőből nem tudják elvégeztetni az egyébként mindannyiunk városképét is szépítő felújításokat. A különböző pályázati lehetőségek is csak korlátozott segítséget jelentenek a probléma kezelésében. A leromlott épülethomlokzatok döntő többsége mellékutcákra, hirdetési szempontból érdektelen területekre néz. Ugyanakkor azokat is finanszírozni kellene, azok is a mi „városképünk” része! Ők is csak a „közös zsebbe kényszerülnek nyúlni”. És nincs az a zseb, amelyben minden kéz elfér...
Ezért gondoljuk, hogy legalább azokon a helyeken, ahol nyilvánvaló a komoly hirdetési érték, „szövetkeznünk kell”! (Hirdetőknek, kommunikációs cégeknek, PR-CSR cégeknek és magunkfajta projekt cégeknek...) Lépjünk szakmai szövetségre (de mnts Isten, hogy újabb szakszövetséget alakítsunk!) azért, hogy az egyébként „csak” kommunikációs céllal mindenképpen elköltött összegekből más, „magasabb rendű” célok is megvalósuljanak! Tööbbrétű hatékonysággal befektetett hirdeté si büdzsék, minőségi megújulás, szépülő városkép!
Azok a házak, amelyek hirdetési bevételekből meg tudnak újulni (mert jó helyeken vannak, szerencsések...), kevesebbet igényelnek a „közös zsebből”. Így több juthatna a „mellékutcásoknak” is, és talán gyorsabban lehetne látványos javulást elérni az általános városképben is! Mi ez, ha nem valódi érzékenység és elkötelezett felelősségvállalás a társadalmi ügyek iránt??!! Aki tehát magáévá teszi ezt a szemléletet, és közterületi jelenlétével épületfelújításokat támogat, az azonnal a legvalódibb CSR-t gyakorolja. Ennek okosan felépített kiegészítő kommunikációs hasznai (sajtó, hatóságok, civil szervezetek, nagyközönség, stb. irányába) már ma is – de a jövőben biztosan – a többszörösét hozzák a hirdetés „alapüzenete” eredményeinek. (Az természetes, hogy a velünk „szövetkező” hirdetők a pénzükért megkapják az alapüzenetet megjelenítő hirdetést, kivitelezéssel és kihelyezéssel együtt...).
Ezzel a járulékos CSR-PR haszonnal azonban csakis az igazi felújítási projektek bírnak, ehhez nem elég egy építési állvány felhúzásának „finanszírozása”. Nyilván az „igaz műfaj” árfekvése is más, de az így nyerhető többlethaszonnal kiegészülve a „városépítés” az olcsóbb, és „márkaépítőbb”, mint egy szimpla "nagyplakát", vagy olyan "állványprojekt", ami mögött nincs is felújítás! Ezt hiszem is, meg tudom is...
Ebben a műfajban az igazi, hosszú távú érték (amit érthetetlen okból a mostani hirdetők sem használnak ki benne...!), hogy PR stratégiát lehet rá építeni. Arra gondolok, hogy minden egyes projekt valódi PR termékké fejleszthető a hagyományos "marketing hirdetés" egyszeri árából: a márka azt kommunikálhatná minden fórumon: ez az "én házam, az én váram", a hirdetési politikámmal városképet is építek. Ez csak akkor hiteles, ha az épület felújítása valóban meg is történik. Ez a jó PR-CSR GARANCIA! Az első és legfontosabb szempont magának a hirdetőnek a hitelessége lenne a garancia arra, hogy ne a "költségtakarékosság", hanem a minőségi munka legyen e projektek végcélja! A CSR-t (is) jól gyakorló hirdető ugyanis bármihez nem adja a nevét, csakis az "épüléshez"! A valós felújításnak azonban komoly költségei vannak. Ezért olyanok az árak e műfajban, amilyenek. Viszont: két kommunikációs csatorna működik egy díjból!!! Ez, így komplexen nézve, a CSR - gondolom én!
Röviden tehát: a jól értelmezett CSR és cégstratégiának egy új pillére lehet a komoly társadalmi kommunikációs értéket jelentő épületfelújítási projektek szervezésében, ezek forrásainak megteremtéséban és magvalósításában való partnerség! Ehhez a hirdetési piacon mindenképp elköltött büdzséknek, ill. azok közterületi kommunikációban „értelmes” szeleteinek ésszerű átcsoportosítása, koncentrációja az út! Mi, a projektcégek nem "adományokat gyűjtünk" tehát, hanem olyan üzleti partnerséget építünk, amelyben minden résztvevő nyer, saját haszna és a „közös eredmény” is azonnal látható! A házak és az engedélyező hatóságok már partnereink a „városépítésben”... Rajtatok, márkákon, hirdetőkön a sor: „szövetkezzünk”, és maradjunk együtt.... Hogy CSR legyen a "hogyishívják"...
Remélem, tudtam gondolatokat, érzelmeket elindítani... és lesznek hamarosan "felelősen vállat és kezelt" közös dolgaink is.
Csóti László
|
|
