Robin és Sándor osztogat
2008. december 23. 09:08
Korábban tele volt minden trendi retróval, most meg elszaporodtak a képzelt és történelmi mesefigurák. Az ötlet bejöhet, csak nem kellene megváltoztatni a figurák karaktereit a reklámok kedvéért – véli Imre V. Manuel, az Euro RSCG art directora .
| Vodafone-szpot |
| Termék: Új Vitamax tarifák Ügyfél: Vodafone Kampánycél: Tájékoztatás a Vitamax tarifacsomagok megújításáról és a feltöltőkártyás ügyfelek váltásra ösztönzése Ügynökség: DDB Kreatívigazgató: Nagy Dezső Kreatív group head: Lukasz Brzozowski Art director: Vollmuth Krisztián Szövegíró: Ferenczy Gábor, Zsembery Péter Produkciós cég: Moviebar Rendező: Nyitrai Márton |
Imre V. Manuel
A legújabb a Vodafone filmjeiben jutalmat osztogató Rózsa Sándor–Robin Hood duó, amely újrafogalmazza a Jean Reno– Christian Clavier alakította középkori időutazó páros, a Jöttünk, láttunk, visszamennénk című francia filmtrilógia idétlen főszereplőinek üdvözítő jelenségét. Mondhatnánk, hogy végre valami erőteljes hazai próbálkozás, amihez láthatóan sok minden adott volt (üzleti ajánlat, kreatívötlet, büdzsé, akarat), főleg a minden képzeletet alulmúló „Mobiltehetségek szüreti bálja” után. De valahogy mégsem lett az igazi.
Sajnos a legendák szerepeltetése a reklámokban mindig erősen megkérdőjelezhető megoldás. Bár Rózsa és Robin alakja minden kétséget kizáróan hasonló megítélés alá esik az utókor fejében, mégis fura, hogy egy 19. századi halott, és egy 13-14. századi, talán halott, de inkább fiktív figura együtt száguldozik benzinfaló állatán a 21. századi Budapesten. És ez még csak a kisebbik furcsaság.
A kampány alapötlete nyilván a jutalom gondolatára épült, de mi köze van ehhez a két jóembernek? Ők ugyanis arról nevezetesek, hogy törvényen kívüliként saját elképzelésük alapján újraosztották a szerény pátriájukban fellelhető javakat, nem pedig jutalmaztak (az inkább a királyok időtöltése volt, ha már…). De itt kinek a pénzével ga(rá)zdálkodnak? Elvették a nagy, gonosz mobilvállalattól, és most a jólöltözött utcai járókelőknek adják? Vagy ők a Vodafone beépített betyárjai, és háttéralkuk során elért kedvezményekkel az olcsó, plebejus telekomcég szekerén tolják a plebejus tömegeket?
Látható, hogy erős képzavar alakul ki, ha az ember komolyan veszi a legendák plasztikázott hőseit. Valószínűleg az alkotók is a komolytalanabb értelmezés felé hajlanának, és a vicces jellem- és helyzetkomikumra összpontosítanak a történelemóra helyett. Ha átugorjuk a fent vázolt problémakört, akkor máris több, rendesen összerakott, szórakoztató filmmel találjuk szemben magunkat, amihez rengeteg egyéb eszköz is kapcsolódik, köztük egy jól kidolgozott és tetszetős miniszájt, valamint egy közepesen felejthető óriásplakát.
A teaserfilmek azonnal felkeltették a figyelmemet, erősen kilógtak a szokásos reklámzajból. Rózsa hibátlan választás, Robin Hood már kevésbé, az elképesztően bosszantó akcentusáról nem is beszélve. Ezek után kíváncsian vártam a beteljesülést, ami sajnos kevesebb kellemes, mint kellemetlen meglepetéssel szolgált. Mindjárt adódott is számos kérdés. Ha valakit meg akarunk jutalmazni, miért kell hálóval elkapni egy sötét utcán? Ha már elkaptuk, miért a legrosszabb pandúrt (vagy szerzői jogi ellenőrt) idéző stílusban szólítjuk meg, mintha éppen tetten értük volna? Értem én, hogy vicces a hálóban vergődő szerencsétlen, meg vicces a „Tőtögetünk? Tőtögetünk?” kérdés is, mégis logikátlan, bár tény, hogy emlékezetesen ismerteti az ajánlatot. Afelől persze nincs kétségem, hogy a nagyközönség zabálja az ilyen típusú jeleneteket, még a gyengére sikerült királyos slusszpoénnal is. Robin még ijedten kérdezi, hol a király, ám egy szemfüles reklámfogyasztó azonnal tudja a választ: az Erste Bankban. De ez már egy másik történet...
Értékelés: 4
| Nyitrai Márton egyéb munkái: |
|
(forrás:
Kreatív )
