IT-guruk az évtized legjobban fizetett vezetői

Közel 2 milliárd dollárral a szoftvergyártó Oracle alapító-vezérigazgatója, Larry Ellison a 21. század első évtizedének legjobban fizetett cégvezetője a tőzsdén jegyzett amerikai vállalatok körében.

A Wall Street Journal kedden közölt összesítése szerint Larry Ellison 1,84 milliárd dollárt keresett 2000 és 2009 között. A második helyen a közel 50 website-ot működtető IAC/InterActive vezérigazgatója, Barry Diller áll 1,24 milliárddal. A harmadik Ray Irani, az Occidental Petroleum energetikai társaság vezetője, aki tíz év alatt 857 millió dollárt keresett. Steve Jobs, az Apple első embere 749 millióval a negyedik.

A 25 legjobban fizetett vezérigazgató között van Richard Fuld is, akinek vezetése alatt 2008-ban csődbe ment a Lehman Brothers befektetési bank, magával rántva a válságba a globális pénzügyi rendszert és a reálgazdaságot. A bankvezér a 11. helyen végzett, 457 millió dollárral.

Az alapfizetés egyébként jellemzően elenyésző rész a cégvezetők keresetéből. A jövedelem többségét a különböző részvényopciók, bónuszok és egyéb juttatások teszik ki. Steve Jobs éves alapfizetése például kerek 1 dollár.

A gyakran igen bőkezű juttatások és a vezetett vállalat teljesítménye persze nem mindig áll arányban egymással: az Apple-részvény értéke ugyan a 10 évvel korábbinak a 12-szerese, az Oracle piaci értéke pedig megháromszorozódott, az első tíz helyezett közül viszont négy vezérigazgatóval nem jártak jól a részvényesek, befektetésük veszített értékéből – írta a lap.

A lista második felében sem jobb a helyzet, a Dell informatikai óriásvállalat papírja például 66 százalékkal gyengült a vizsgált időszakban, míg a cég vezére, Michael Dell 454 millió dollárt vihetett haza, amivel a 12. helyre került.

Az utóbbi években számos bírálat is megfogalmazódott a fizetés és teljesítmény közti kapcsolattal összefüggésben: elemzők a világméretű gazdasági válság kiváltó okai között tartja számon a vállalatvezetői juttatások rendszerét. Sokan főleg a részvényopciós megoldást bírálják, ami a rövid távú nyereségességben teszi érdekeltté a vezetőket, és túlzott kockázatvállalásra ösztönzi őket, a cég fenntartható, biztonságos fejlődése helyett.